Kora tavasz az erdőben

Kora tavasz az erdőben.

Békésen szundikált az erdő mélyén, bokor árnyékában az ibolya. Ámulattal töltött el ennek az aprócska lila virágnak az illata, s bája. Sokáig elmerengve néztem. Ekkor legnagyobb megdöbbenésemre, megszólalt.

-          Miért nézel így, elmélázva?

-          Mert nem tudok betelni veled, kedves ibolya. Olyan egyszerű vagy, törékeny és mégis fenséges. – mondta a hóvirág.

-          Meghatottak kedves szavaid. Te vagy a tavasz igazi hírnöke, nélküled el se jönne a kikelet!

-          Megérkeztek az első tavaszi szellők, elbúcsúztatták a telet. – mondta a hóvirág.- Olyan jól érzem magam, mert süt a nap! – kacagott jókedvűen.

A cinege is dalra fakadt az ágon.

-          De szépen dalolsz! Miről szól a nótád?

-          Arról, hogy milyen szép vagy hóvirág és te, parányi kis ibolya. Apró szirmaid mily kellemes illattal fűszerezik meg a levegőt! Boldogsággal tölti meg a szívem.

-          Felébredt már téli álmából az ibolya? – tette fel a kérdést a nyulacska.

-          Nézzük meg!- válaszolta a süni.

-          Ó, igen! Nézd! Telis-tele van az erdő vele. De jó!- mondta a nyulacska.

-          Milyen finom az illata! Na, majd húsvétkor ibolya aromás kölnivel fogom megöntözni a lányokat!- jelentette ki a süni.

-          Én is! Ennél finomabb illat számomra úgyse létezik.- mondta a közben hozzájuk csatlakozó mókus, a pele és a kisegér.

-          De jó! Ti is megéreztétek ezt az üde, friss, finom szagot?

-          Igen!- mondták szinte egyszerre.

-          Az ibolya olyan zavarba jött ennyi dicsérő szó után, hogy lehajtotta a fejét, ne lássák, hogy elpirult.  

Tovább mentek a kicsi állatok és elröppent a cinege is. 

-          Milyen jó, hogy világosodnak a reggelek, hosszabbodnak a nappalok- gondolta a hóvirág.

-          Minden új ruhába öltözik, rügyet bontanak a fák, a bokrok- sóhajtotta a szerény kis ibolya.

Csönd és nyugalom honolt az ébredő erdőben. Csalafinta szellő susogott. A tisztáson burjánzott a fény, az erdő ágai közé beszűrődött néhány huncut napsugár. Lassacskán minden újraéledt, megváltozott. Néhány kismadár csicsergett vidáman a fák ágain. Szívhez szólt dallama.