Kroki, aki elvesztette a fogát

Kroki, aki elvesztette a fogát.

Kicsi Kroki a legtöbb idejét az édesvízben töltötte. Naphosszat fürdött, úszott és lubickolt. Olykor-olykor azért kijött a partra is napozni.  Kedvenc időtöltése az volt, amikor órák hosszat lustálkodott a napon, ráadásul mozdulatlanul.

Ám a fél szeme mindig nyitva volt alvás közben. Olyan volt, mintha kacsintana. Te tudsz kacsintani? Kroki megéhezett, korgott a gyomra.

-          Jaj, de éhes vagyok! Azt hiszem, hogy vadászni fogok-gondolta. Arra jött az antilop.

-          Na, most levadászlak!- azzal indult is. Azonban az antilop észrevette és menekülőre fogta.

-          Hé, kis barátom, gyere vissza!

-          Dehogy megyek!- kiáltotta oda futás közben.

-          Na, ez elment!- búslakodott kicsi Kroki.- Most mit egyek? Hm. valami husi szagot érzek. Ó, egy elhullott tetem! Valaki elkaphatta és a javát itt hagyta.

-          Jó lesz ez nekem!- örvendezett. Azonban alighogy beleharapott, kiesett az egyik foga. Keservesen sírva fakadt. Arra jött egy nagyobbacska krokodil.

-          Mi történt? Miért sírsz, miért búsulsz kis barátom? – kérdezte.

-          Hát, hát, csak… kiesett a fogam – biggyesztette le húsos ajkait Kroki.

-          Ó, hát csak ennyi a baj? Ez nem nagy probléma, mert ha a mi fogunk kiesik, hamar előbújik az új fog.

-          Tényleg?- ámuldozott.

-          Hát persze! –  A krokodil elment. Kroki abbahagyta a búslakodást és folytatta az evést. Az utolsó cafatig fölfalta.

-          Ó, de jól laktam! Most lepihenek, és újra süttetem magam a napon.

Mire újra megéhezett, már ki is nőtt az új foga.