Légy az anyukája

Légy az anyukája.

Hideg fagyos
téli időkben,
bent a házakban
meleg szobákban,
ott lakik a jóság
apró dobbanásokban.
Hangja angyali,
éneke fenséges,

Szeretetnek lángja
csillog a szemében.
Teste törékeny,
kis keze bársonyos,
lelke mesét fest,
a szép, nagyvilágról.
Totyogva bóklászik,
erre-arra lépked,
keresi játékát,
vajon hová tette?

Parány termete,
elvész a nagyok közt,
de szívünk megremeg,
gyönge ölelésétől.
Nélküle mit érne
ez a furcsa hely?
Csak vele lehet az élet jobb,
csak vele lehet szebb!

Szíve tiszta,
lelke melegséget áraszt,
nem lehet csodálatosabb,
mint amikor gyermeked azt várja, hogy
megszeretgesd,
megsimogasd,
s légy az anyukája.

2021.01.31.
Én írtam: Szabó Márta