Mackóvirág csínytevései

Mackóvirág csínytevései.

Aki még nem ismerné, hogy ki is az a Mackóvirág, elmondom. Hosszú szőrű német juhász kutya volt, akit sétáltatáskor még a rendőrök is nyújtózkodva lestek a kocsiból. Bozontos szőrébe, vidáman csimpaszkodott a szél. Egy nagy udvarban ugrabugrált egész nap. De legjobban az ajtó előtt szeretett heverni, mert ő egy nagyon kötelességtudó, házőrző négylábú volt.

Ám néha, bizony, csintalanságokat követett el. Egy nap reggel Vica kilépett az ajtón, megsimogatta kutyája okos fejét és az orrát a hosszú, kutya orrhoz nyomta. Majd elindult hátrafelé, a melléképület irányába. De jaj, mit fedezett fel? Egy aranyos kis vakond a túrása tetején feküdt, kiterítve.

-Mackó, te csináltad?

A gazdi, érzékeny teremtés volt, és a kis vakondot megsiratta. Mert ő nem csak házi kedvenceit, de udvarának piciny vadállatait is nagyon szerette.

-Ha még egyszer előfordul, nem is tudom, mit csinálok! Nagyon rossz kutya voltál, és nagyon haragszom rád!

Így és hasonlóképpen beszélt Vica. Mert tudta, hogy okos kutyája, megérti a megrovást. A lány úgy begurult, hogy elhatározta, hogy estig, hozzá sem szól a szőrmókjához. S így is tett. De jaj, mikor délután találkozott kedvencével, látta a kutyája szemében, hogy olyan zilált, lelkileg olyan megviselt, és összetört, mint egy utcára kicsapott, szurtos kisgyerek. S nagyon megsajnálta kutyusát.

-Na jól van Mackó, nem haragszom, de máskor ne csinálj ilyet,jó?

S kibékült a német juhásszal, akinek a lelkében, rögtön örömtüzek gyúltak. Mackó meg is jegyezte magának az esetet, mert igyekezett kutya természetét megtagadni, és jó négylábú próbált ezentúl lenni. S inkább kerülte a vakond vadászatokat.

Egy másik alkalommal, Vica Mackóval lesétált a kert végébe, a gyümölcsösbe. S nini, a lány valami mozgást látott a fűben. Egy elcsatangolt kacsamamát látott, hét kis kacsával. Jaj, mi lesz velük, itt van Mackó is, aggodalmaskodott magában a lány. De a kutya, a szárnyasokra emelte a pillantását, majd fenségesen tovább pillantott, mintha meg sem látta volna őket. Mit nekem kiskacsák! Gondolta magában Mackó, és elkezdett a hosszú fűben szaglászni. A kutyus tudta, hogy a gazdi jelenlétében nem szabad elkapni egyetlenegy kiskacsát sem. Nem szabad ilyen szörnyű kihágást elkövetnie. Kacsamama, pedig jobbnak látta, tovább sétálni. Pár órával később csöngetett Irén, az egyik távolabbi szomszédasszony.

- Évikém, nem láttad a kacsáimat? Kibújtak a kerítésen.

- De! Nálam is jártak, tovább mentek, Nógrádiék felé.

- Köszönöm!

Irén, a rossz lábával, műtött csípőjével hosszasan barangolt a mezsgyén, de a kis állat család, nem lett meg.

-Biztos Teri beterelte őket magához! - zsémbeskedett Irén Vicának, egy későbbi alkalommal.

A lány nem adta alá a lovat, mert erre semmi bizonyíték nem volt.

Egy nap, véletlenül nyitva maradt az udvari kerítés kapuja. Mackó hopp, kihasználta az alkalmat, és csendesen meglógott. Hogy eredményesen tudjon valami finom szárnyast becserkészni, az egyik trágyadombban alaposan meghentergőzött. Ezt azért csinálta, mert a trágyaszag elnyomja a kutya szagot, és amikor a préda felé settenkedik, a szél a hátán nem fogja elvinni az ellenség szagát, jelen esetben a Mackóét. S így sikeresebben próbálhatja elkapni a szárnyast.  Igen ám, de mikor hazaért, továbbra is úgy bűzlött, mint egy hosszú érlelésű, penészes sajt.

-Fúj, Mackó, milyen büdös vagy! Hol jártál? Menj innen, jó?

Majd Vica vendége is hasonlóan vélekedett, és befogta az orrát. S így viselkedtek vele, órákig.

Mackónak nagyon rosszul esett, hogy mindenki fintorgott, ha ő közelített. S bánatos volt emiatt. Így fogta magát, odament a kerítéshez, és teljes erőből, mint egy fájós fogú oroszlán, megugatta a járókelőket, akik, szegények majdnem szívinfarktust kaptak. Vica észrevette, hogy kutyusa, milyen haragos. Mert ez nem volt rá jellemző viselkedés. Mackó, mivel a gazdival nem veszekedhetett, mégis csak ő volt a falkavezér, hát keserűségét, az utcán elmenőkre zúdította. A lány, bement a házba, kent egy szelet zsíros kenyeret, tett rá egy karika kolbászt és kivitte a házőrzőnek.

-Gyere Mackó, hoztam neked valamit!

A kutyus odafutott.

-Most már nem haragszom rád, de többet ne büdösítsd be magad ennyire, jó?

S megsimogatta kedvencét. Mackóvirág megnyugodott, hogy a gazdi már nem kerüli őt. Leheveredett a szokásos helyére, az ajtó elé, majd boldogan és kötelességtudóan vigyázott a ház népére.

Igaz történet alapján.