Málna Hercegnő kaladjai - folytatás

Málna Hercegnő kaladjai - folytatás.

FÜRKÉSZ TÖRTÉNETE

Fürkész már régóta él Cicaországban és felderítő szolgálatot teljesít. Ez az, amit igazán szeret és tud. Figyelemmel kíséri a Földön a cicák életét és sorsát és azonnal jelenti Tomi királynak, ha valahol segítségre van szükség. Málna hercegnő szereti Fürkész birodalmában tölteni a szabadidejét, mert izgalmas a megfigyelés és nem mellesleg sok érdekes kütyü, csodaszerkezet és rejtélyes könyv van itt.

Fürkész nem egy bőbeszédű cica, inkább jegyzetel, és csak ritkán beszél. Persze ha a hercegnő valamit kérdez, szokott válaszolni. Például azt, hogy hogyan tudja egyszerre az összes cicát megfigyelni.

Ez egy elég bonyolult dolog, – magyarázta Fürkész.

- Ezt én fejlesztettem ki, tudod, Cicaországban sokkal több dolog megvalósítható, mint a földön”

– De miért? – kérdezte a hercegnő.

– Mert itt nem létezik olyan, hogy idő. Ezért aztán egyszerre tudok mindenfelé megfigyelni – folytatta Fürkész a magyarázatot.

– Én ezért nem öregszem, mert nem hagyom el Cicaországot, mint te – kacsintott huncutul.

- Amikor még nem éltél itt, akkor hol voltál? – kérdezősködött tovább a kis hercegnő. Szerencséje volt, mert ma beszélős kedvében találta a tudós cicát, aki hajlandó volt elmesélni a történetét.

És ekkor Fürkész tőle nem megszokott módon mesélni kezdett.

– Az én gazdám egy nagytudású fizikus volt, aki quantumfizikával foglalkozott. Ez a tudományág pont azt kutatja, hogy mi van akkor, ha nem létezik az idő és térben is oda utazunk, ahova csak akarunk. Engem a születésnapjára kapott. A házinéni hozott ajándékba. Tudod, az én gazdám – magyarázta Fürkész - alig mozdult ki otthonról, mert még a szabadidejében is a kutatásaival volt elfoglalva. Én a házinéni testvérénél születtem, de ott úgy gondolták, hogy nem vagyok normális cica, azt mondták, hogy olyan hóbortos jószág vagyok. Talán azért, mert már akkor is nagyon kíváncsi voltam és mindent fel akartam fedezni, nem úgy mint a testvéreim, akik egész nap csak aludtak. Ezért aztán a házinéni nekiajándékozott Albertnek, mondván, hogy ő is olyan hóbortos és biztosan jól megleszünk egymással.

- Ki az az Albert? – vágott közbe Málna hercegnő.

– Ja, nem mondtam? Albertnek hívták a gazdámat a tudóst.  Szóval így lett belőlem szülinapi meglepetés. Nem mellesleg úgy gondolta a házinéni, hogy legalább én legyek a társa a tudósnak, ha már nem nagyon jár társaságba. – folytatta a mesélést Fürkész.

Fürkész amúgy egy fekete cica fehér tappancsokkal és fehér mellénnyel. És bizonyosan rájöttél már, hogy nagyon okos is.

- Tudod, a professzor először nem akart megtartani, hogy minek neki cica, de aztán a házinéni addig unszolta, míg végül elfogadott engem. Én pedig igyekeztem jó cica lenni. Hamar megtanultam, hogy mit szabad és mit nem Albert lakásában. És sokszor meg is nevettettem a komoly tudóst.

 – És miért lettél Fürkész? – kérdezte a hercegnő.

– Mert nagyon kíváncsi voltam és mindig lopakodva közlekedtem – mesélte Fürkész. – Szerettem azt játszani, hogy dzsungelben vagyok, ahol sok veszély leselkedik rám és mindig résen kell lennem és fel kell kutatnom a titokzatos ellenséget – nevetett a cica.

– Ezért kaptam a Fürkész nevet. Albert időnként nekem tartott előadást a kutatásairól, mintha a kollegája lennék. Én persze érdeklődve hallgattam és a professzor nem is gondolta, hogy sok mindent értek ám abból, amit magyaráz – kacsintott huncutul Fürkész.

– Alberttől tanultam mindent. Mondhatnánk, hogy én is olyan tudós cica lettem. Ennek a tudásnak köszönhető, hogy annyi csodálatos gépet tudtam építeni itt Cicaországban. Például azt, amivel a földi cicákat tudom megfigyelni. Ez a gép jelzi nekem, ha valahol baj van és én azt is pontosan meg tudom mérni, hogy hol található a bajba jutott cica. – magyarázta Fürkész.

– A helyetteseidet is te képezted ki? – kérdezte Málna hercegnő.

 – Igen. Tudod sok cica nagyon tehetséges és nekem is jó, hogy néha napján pihenhetek és ők kísérik figyelemmel a gépeket addig.

– Fürkész, azokat a csodaeszközöket is te alkottad, amiket a mentőakciókhoz kapok? – érdeklődött tovább a hercegnő.

– Pontosan. – válaszolta a tudós cica. Már említettem, hogy itt Cicaországban sokkal több dolog lehetséges, mint a földön.

– És az a sok könyv ott a polcon, azokban mi van? – kíváncsiskodott tovább Málna.

– Azok a jegyzeteim, de arról majd legközelebb mesélek. Mára elég volt. Most menj, mert a kis herceg már biztosan hiányol. – tessékelte ki Fürkész a hercegnőt a laboratóriumából.

El is felejtettem elmondani, hogy Cicaország újabb herceggel bővült, ugyanis Málna hercegnőnek kistestvére született. Tomi király és Lilla királynő különleges feladatot szánnak neki, ha majd nagyobb lesz.

De most folytassuk Fürkésszel.

Fürkész hasonlóan magának való, mint a gazdája volt. Ideje nagy részét a palota keleti szárnyában lévő laboratóriumában tölti, és csak akkor jön elő, ha valami esemény van, amit jelenteni kell a királynak.

Amit azonban senki sem tud róla a palotában, hogy a szabad napjain ma is szívesen fürkészik a palota falai között. így lelt rá egy titkos átjáróra, amin keresztül más világokba is el lehet jutni. Erről is, mint minden más felfedezéséről jegyzeteket készített. Egy dologgal azonban nem számolt a tudós cica, hogy Málna hercegnő ugyanolyan kíváncsi, mint ő maga és nem sokára fog tudni olvasni.

Hogy ez miért olyan lényeges? Mert a kíváncsi hercegnő egy napon megtalálja a titkos átjáróról szóló feljegyzéseket és az ott leírtak alapján eljut a Dombtetei Királyságba …