Málna türelmetlen napja

Málna türelmetlen napja.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő, amely tele volt mindenféle állatokkal. Az erdő lakói között éltek barátaink: Panka, a kíváncsi kis nyuszi; Simi, a bátor kis süni; Zizi, a fürge kis mókus; és Samu, a bölcs és kitartó teknős. Mindannyian jó barátok voltak, és gyakran játszottak együtt az erdőben.

Panka édesanyja, Málna, rendkívül gondoskodó és szerető nyuszi volt. Mindent megtett azért, hogy Panka boldog és biztonságban legyen. Azonban még Málna is néha fáradt és kimerült volt, és előfordult, hogy türelmetlenebb volt, mint szerette volna.

Egyik reggel Málna különösen elfoglalt volt. A tavaszi nagytakarítás közepette épp a virágágyásokat rendezte, amikor Panka odaszaladt hozzá.

– Anyu, játszunk? – kérdezte Panka, szemei csillogtak a vágyakozástól.

Málna fáradtan felsóhajtott:

– Most nem tudok, Panka. Annyi dolgom van, és mindennek készen kell lennie a tavaszi ünnepre.

Panka csalódottan nézett anyukájára, majd elsétált. Málna látta a csalódást a kis nyuszi szemében, de nem volt ideje foglalkozni vele. Egész nap rohangált, takarított, virágokat ültetett, és próbálta minden feladatát ellátni.

Ahogy esteledett, Panka újra odament anyukájához:

– Anyu, segíthetek neked valamiben?

Málna, akinek a fáradtság már a hatalmába kerítette, ingerülten válaszolt:

– Panka, már mondtam, hogy most nincs időm játszani. Kérlek, hagyj most dolgozni!

Panka szemeiben könnyek jelentek meg, és csendben visszahúzódott a kis zugába. Málna azonnal megbánta a szavait, de a fáradtság miatt képtelen volt megfelelően reagálni.

Amikor végre minden munka befejeződött, és Málna lefeküdt, a fáradtság helyét a lelkiismeretfurdalás vette át. Ahogy a csendes éjszaka körülvette, Málna szívében súlyos gondolatok kavarogtak.

– Miért voltam ilyen türelmetlen Pankával? – kérdezte magától. – Hiszen csak játszani akart, és én elutasítottam őt. Milyen édesanya vagyok, ha még arra sem vagyok képes, hogy figyeljek rá?

Málna nem tudott aludni. Szíve tele volt bűntudattal és aggodalommal. Tudta, hogy Panka megérdemli a szeretetet és a figyelmet, de ma nem volt képes megadni neki, amit szeretett volna. Újra és újra lejátszotta a nap eseményeit a fejében, és egyre csak azon gondolkodott, hogyan tehetné jóvá a hibáit.

Ahogy a csillagok felragyogtak az égen, Málna lassan felkelt, és Panka kis zugához lépett. A kis nyuszi békésen aludt, arcán még mindig ott volt a nap csalódása. Óvatosan megsimogatta Panka puha bundáját, és halkan suttogta:

– Panka, annyira sajnálom. Nagyon szeretlek, és holnap mindent megteszek, hogy jobb anyukád legyek.

Másnap reggel az édesanya korán kelt, és finom reggelivel várta Pankát. Amikor a kis nyuszi felébredt, anyukája mosolyogva üdvözölte:

– Jó reggelt, drágám. Ma együtt töltjük a napot, és megígérem, hogy mostantól mindig igyekszem több időt szánni rád és nem leszek türelmetlen veled.

Panka szemei felragyogtak, és boldogan ölelte át anyukáját:

– Köszönöm, anyu! Én is nagyon szeretlek.

Az erdő lakói látták, hogy Málna és Panka újra közelebb kerültek egymáshoz. Az anyuka megtanulta, hogy bár a munka és a kötelességek fontosak, a szeretet és a türelem még fontosabbak. Mindig emlékezett arra, hogy egy édesanya szívében a legfontosabb dolog a gyermeke boldogsága.

Az élet az erdőben folyt tovább, és Málna minden nap arra törekedett, hogy a legjobb anyukája legyen Pankának. Még ha néha fáradt is volt, mindig megtalálta az időt és a szeretetet, hogy figyeljen a kis nyuszira. Az erdőben pedig mindenki megtanulta, hogy a türelem és a szeretet a legnagyobb kincsek, amelyeket egy édesanya adhat a gyermekének.

Bizony néha fáradtak vagyunk és nem úgy válaszolunk vagy reagálunk le dolgokat, de mindannyian tudjuk, hogy a gyermekeinknél semmisem fontosabb ezen a világon.

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!