Simi és a megbántott édesanya

Simi és a megbántott édesanya.

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő, amely tele volt mindenféle állatokkal. Az erdő lakói között éltek barátaink: Simi, a bátor kis süni; Panka, a kíváncsi kis nyuszi; Zizi, a fürge kis mókus; és Samu, a bölcs és kitartó teknős. Mindannyian jó barátok voltak, és gyakran játszottak együtt az erdőben.

Egy szép tavaszi reggelen Simi anyukája, Boróka, nagyon elfoglalt volt. Épp a téli fészket takarította ki és friss ágakat gyűjtött, hogy otthonuk még kényelmesebb legyen. Simi viszont játszani akart barátaival, és türelmetlenül várta, hogy Boróka befejezze a munkát.

– Anyu, mikor lesz kész? – kérdezte Simi bosszúsan. – Mindig csak dolgozol, soha nincs időd játszani velem!

Boróka fáradtan felnézett, és szelíden így válaszolt:

– Simi, tudod, hogy sok a tennivalóm. De hamarosan végzek, és akkor játszhatunk együtt.

Simi azonban nem volt elégedett a válasszal. Dühösen visszavágott:

– Te soha nem törődsz velem igazán! Mindig csak a házimunkával foglalkozol!

Boróka szemei megteltek könnyekkel. Fájdalmasan érezte magát, mert tudta, hogy mindent megtesz, hogy gondoskodjon Simiről. Csendesen folytatta a munkáját, de Simi észrevette, hogy anyukája szomorú lett.

Aznap délután, amikor Simi és barátai a tisztáson játszottak, Panka észrevette, hogy Simi valami nincs rendben.

– Mi a baj, Simi? – kérdezte Panka.

– Anyuval veszekedtem – vallotta be Simi. – Azt mondtam neki, hogy soha nem törődik velem igazán, és most nagyon szomorúnak tűnik.

Samu lassan odasétált, és bölcsen így szólt:

– Simi, az anyukád nagyon sokat dolgozik érted. Néha elfelejtjük, hogy mennyit tesznek értünk a szüleink, és egy-egy bántó szó nagyon fájhat nekik.

Zizi is odabújt Simihez, és megölelte:

– Talán bocsánatot kellene kérned tőle. Az őszinte bocsánatkérés nagyon sokat segíthet.

Simi bólintott, és úgy döntött, hogy hazamegy és bocsánatot kér anyukájától. Amikor hazaért, látta, hogy Boróka még mindig dolgozik, de arcán most is szomorúság ült.

Simi odament hozzá, és mélyen a szemébe nézett:

– Anyu, nagyon sajnálom, amit mondtam. Tudom, hogy sokat dolgozol értünk, és nem volt igaz, amit mondtam. Kérlek, bocsáss meg nekem.

Boróka szemében könnyek gyűltek, de most a megkönnyebbülés könnyei voltak ezek. Simi átölelte anyukáját, és érezte, hogy Boróka visszaöleli őt.

– Simi, köszönöm, hogy bocsánatot kértél – mondta Boróka. – Tudom, hogy néha nehéz megérteni, miért vagyok elfoglalt, de mindig szeretlek és mindig törődöm veled.

Aznap este, amikor a nap már lemenőben volt, Simi és Boróka együtt ültek a réten, és nézték a naplementét. Simi megtanulta, hogy mennyire fontos megbecsülni és tisztelni azokat, akiket szeretünk, és hogy egy őszinte bocsánatkérés nagyon sokat jelenthet.

Az erdő lassan újra megtelt élettel és nevetéssel. Simi és barátai megtanulták, hogy a szeretet és a tisztelet az egyik legfontosabb dolog az életben, és hogy mindig fontos odafigyelni arra, hogyan bánunk másokkal. Az erdő lakói együtt ünnepelték a barátságot és a családot, és tudták, hogy mindig ott lesznek egymásnak.

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!