Barion Pixel

Zizi és Mesi türelmetlen napja


http://mocorgohaz.hu/
  • 2024.
    júl
  • 07

 
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő, amely tele volt mindenféle állatokkal. Az erdő lakói között éltek barátaink: Zizi, a fürge kis mókus; Panka, a kíváncsi kis nyuszi; Simi, a bátor kis süni; és Samu, a bölcs és kitartó teknős. Min...

Kép forrása: Pixabay

 

Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy sűrű erdő, amely tele volt mindenféle állatokkal. Az erdő lakói között éltek barátaink: Zizi, a fürge kis mókus; Panka, a kíváncsi kis nyuszi; Simi, a bátor kis süni; és Samu, a bölcs és kitartó teknős. Mindannyian jó barátok voltak, és gyakran játszottak együtt az erdőben.

 

Az erdőben élt Zizi, a fürge kis mókus, és édesanyja, Mesi, aki rendkívül gondoskodó és szerető mókus volt. Az utóbbi időben azonban Mesi egyre kimerültebb és reményvesztettebb lett, mert Zizi egyre kezelhetetlenebb volt. A kis mókus csúnyán beszélt, állandóan ellenkezett, és teljesen tiszteletlen volt édesanyjával szemben.

 

Egyik reggel Mesi már a határán volt a türelmének. Az éjszaka alig aludt valamit, mert Zizi későig fennmaradt, és mindennel csak vitatkozott.

 

– Zizi, kérlek, gyere reggelizni – mondta az édesanyja fáradtan.

 

– Nem akarok enni! Nem is vagyok éhes! – kiabálta Zizi, és feldöntötte az asztalt.

 

Mesi mélyet sóhajtott, de nem tudott mást tenni, csak próbálta újra és újra. Az egész nap így telt el, minden egyes kis feladatnál Zizi ellenkezett, és tiszteletlenül beszélt anyjával. Este, amikor végre csend lett az erdőben, Mesi teljesen kimerült volt. Úgy érezte, mintha minden reménye elfogyott volna.

 

Amikor Zizi végre elaludt, az édesanya leült egy fa tövében, és könnyei lassan elkezdtek hullani. Úgy érezte, hogy képtelen tovább kezelni a helyzetet. Egyedül volt a gondolataival és a fájdalmával.

 

– Mit csináltam rosszul? Miért viselkedik így Zizi? Miért nem tudok jó anyja lenni? – kérdezte magától újra és újra.

 

Ekkor jelent meg Samu, a bölcs teknős. Lassú léptekkel odasétált Mesihez, és szelíden megkérdezte:

– Mi a baj, Mesi? Miért sírsz?

 

Mesi elmesélte Samunak, hogy mennyire nehéznek érzi a helyzetet, és hogy mennyire reményvesztettnek érzi magát Zizi viselkedése miatt. Samu csendben hallgatta, majd bölcsen így szólt:

 

– Tudom, hogy most nehéznek tűnik, de ne add fel. Minden gyereknek vannak nehezebb időszakai. Zizi is keresztülmegy ezen. A legfontosabb, hogy türelemmel és szeretettel fordulj hozzá. Mutasd meg neki, hogy még akkor is szereted, ha most nehéz vele. És ne feledd, hogy segítséget kérni nem szégyen.

 

Mesi mély levegőt vett, és megköszönte Samu bölcs tanácsait. Másnap reggel új erővel ébredt, és úgy döntött, hogy megpróbál másképp közelíteni Zizihez.

 

– Zizi, tudom, hogy mostanában nehéz időszakon mész keresztül. Szeretném, ha tudnád, hogy mindig itt leszek melletted, és mindig szeretni foglak, bármi történjék is – mondta Mesi gyengéden, miközben Zizi reggelijét készítette.

 

Zizi először meglepődött, majd lassan enyhült a viselkedése. Az anyukája türelme és szeretete lassan kezdte átformálni a kis mókus ellenkezését. Bár nem minden probléma oldódott meg azonnal, Mesi eltökélte, hogy nem adja fel, és minden nap próbált türelmesebb és megértőbb lenni.

 

Az erdő lakói látták, hogy Zizi és Mesi kapcsolata lassan újraépül. Az anyai szeretet és türelem ereje segített Zizinek megtalálni az utat vissza az anyukája szívéhez. Mesi pedig megtanulta, hogy bár néha nagyon nehéz, az anyai szív soha nem szabad, hogy feladja a reményt.

 

Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!

Gabriella, Amatőr

Ezt a mesét írta: Gabriella Amatőr

Szívügyemnek tekintem a mai világban azt, hogy megtanítsuk a gyeremekek arra, hogy hogyan kell elfogadni, megbocsátani. Szeretném ha a meséim egy picit rávezetné a gyerekeket arra, hogy hogy kell szeretni és szeretve lenni.


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások