Kép forrása: Stockfresh
Samu, a bátor teknős kalandja.
Samu, a bátor teknős kalandja
Hol volt, hol nem volt, volt egyszer egy kicsi erdő, amely tele volt különféle állatokkal. Az erdő lakói között élt egy bölcs, de félénk teknős, akit Samu néven ismertek. Samu lassú és óvatos volt, és sokszor félt az ismeretlentől.
Egy nap egy nagy vihar tombolt az erdőben, és egy hatalmas fa kidőlt, elzárva a patakot, ahonnan az állatok ittak. Az állatok tanácstalanok voltak, mert nem tudták, hogyan tisztítsák meg a patakot.
– Valakinek át kellene másznia a kidőlt fán, és megtisztítani a patakot – mondta Panka. – De ki lesz olyan bátor, hogy megtegye?
Mindenki félt, hogy megpróbálja, de Samu mélyen belül érezte, hogy itt az idő, hogy legyőzze a félelmeit. Habár lassú volt, mégis erős és kitartó.
– Megpróbálom – mondta Samu halkan, de határozottan.
Az állatok hitetlenkedve nézték Samut, de bátorították őt. Samu lassan elindult a kidőlt fához, és óvatosan átmászott rajta. Ahogy haladt előre, minden lépésnél egyre magabiztosabb lett.
Amikor elérte a patak elzárt részét, kitartóan dolgozni kezdett, hogy eltávolítsa az akadályokat. Hosszú munka után sikerült megtisztítania a patakot, és a víz újra szabadon áramlott.
Az állatok hangosan ünnepelték Samu bátorságát és kitartását. Samu, bár fáradt volt, büszkén állt a barátai előtt.
– Megtanultuk, hogy a bátorság nem azt jelenti, hogy nem félünk – mondta Samu. – Hanem azt, hogy szembenézünk a félelmeinkkel és túllépünk rajtuk.
Az erdő lakói megértették, hogy mindenki képes lehet bátornak lenni, ha hisz magában és kitartóan küzd a céljaiért.
Itt a vége, fuss el véle, ha nem hiszed, járj utána!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Gabriella Amatőr
Szívügyemnek tekintem a mai világban azt, hogy megtanítsuk a gyeremekek arra, hogy hogyan kell elfogadni, megbocsátani. Szeretném ha a meséim egy picit rávezetné a gyerekeket arra, hogy hogy kell szeretni és szeretve lenni.