Mancs és Masni - Felelősség

Mancs és Masni - Felelősség.

Mancs és Masni

A felelősség

A Vidám Tanyaház egy csendes reggelre ébredt. A nap sugarai besütöttek a kis ház ablakain és a konyhában Mamka néni éppen friss kiflit sütött. Mancs és Masni az udvaron játszottak egy színes labdával, amelyet nemrég kaptak ajándékba.

– Nézd, Masni! Tudok háromszor pörögni, mielőtt elkapom a labdát! – kiáltotta Mancs lelkesen.
Masni nevetett. – Csak vigyázz, hogy ne rúgd túl messzire! A múltkor is beesett a rózsatövek közé.

A labdázás közben Mamka néni kinézett az ajtón. – Gyerekek, ma fontos feladatot szeretnék rátok bízni! El kellene vigyétek ezt a kosárka friss kiflit a szomszéd Kerek erdőben élő Tóbiás bácsinak. Betegeskedik és biztosan örülne neki.

Mancs felcsillant szemekkel. – Mi? Egyedül?
– Igen, egyedül – bólintott Mamka néni. – De csak akkor, ha vállaljátok a felelősséget érte. Az erdőben figyeljetek az útra, ne kóboroljatok el, és vigyázzatok a kiflikre!

Masni óvatosan felnézett. – Mi van, ha eltévedünk?
– Nem fogtok, ha követitek az ösvényt. És ha segítetek egymásnak, bármit meg tudtok oldani – mondta Mamka néni mosolyogva.

Mancs és Masni izgatottan indult útnak a kosárral. Az ösvény elején Mancs lelkesen pattogott előre. – Ez olyan, mint egy nagy kaland! Képzeld el, Masni, mi vagyunk a hősök, akik megmentik a napot!

Masni mosolyogva követte, de nem felejtette el figyelni az utat. – Vigyázz, Mancs, ne szaladj túl messzire!

Az erdő közepén egy nagy pocsolya állta az útjukat. Mancs át akarta ugrani, de a lendülettől megbotlott, és majdnem elejtette a kosarat. Szerencsére Masni időben elkapta.

– Mancs, óvatosabban! Ha összetörik a kifli, Tóbiás bácsi nagyon szomorú lesz.
– Igazad van – mondta Mancs kicsit megszeppenve. – Jobban fogok vigyázni.

Ahogy haladtak tovább, egy fáradt kis sündisznóba botlottak, aki az úton ült és pityergett.
– Mi a baj? – kérdezte Masni gyengéden.
– Elgurult a vacsorám, és nem találom a tüskés bokor alatt – mondta a süni szipogva.

Mancs rögtön felderült. – Segítünk! Mi vagyunk a hősök, ugye, Masni?

Hosszas keresgélés után megtalálták a sün almáját, és visszaadták neki. A süni boldogan köszönte meg.

Út közben újabb akadályba botlottak. Egy kidőlt fa állta útjukat.

-Most mit csináljunk? Túl nagy és nehéz hogy arrébb rakjuk. – mondta Masni.

-Akkor menjünk át alatta. – csillant fel a szeme Mancsnak.

-Alatta? De hát fikarcnyi hely sincs alatta.

-Csak vigyázz a kosarakra, addig én csinálok helyet. – mondta büszkén Mancs és ásni kezdett a kidőlt fa alatt.

Addig ásott míg át nem ért a fa túl oldalára és onnan át kiabált Masninak.

-Most már jöhetsz, ahol én átférek ott te is át tudsz bújni.

Masni követte Mancsot és vitte a kifliket is amikre addig ő vigyázott. Mancs mosolyogva fordult Masnihoz. – Látod, ha együtt dolgozunk, minden sikerül!

Amikor végre elértek Tóbiás bácsi kis házához, az öreg éppen az ablakból nézett ki. – Hát ti meg mit hoztatok nekem? – kérdezte vidáman.
– Friss kiflit Mamka nénitől! – kiáltotta Mancs.

Tóbiás bácsi hálásan vette át a kosarat. – Nagyon ügyesek vagytok, gyerekek. Köszönjétek meg a nevemben Mamka néninek kérlek. Ettől biztos új erőre kapok majd. Persze nektek is köszönöm hogy elhoztátok. Egészen egyedül jöttetek idáig?

-Igen – felelte Mancs. – Volt pár akadály, de együtt leküzdöttük.

Hazafelé menet Masni odasúgta Mancsnak: – Látod, Mancs? Felelősségteljesnek lenni nem mindig könnyű, de nagyon megéri.
Mancs bólintott. – És együtt még könnyebb!

A Vidám Tanyaházba visszaérve Mamka néni már az ajtóban várta őket. – Büszke vagyok rátok, gyerekek!

Ezután Mancs és Masni újra játszani kezdett a labdával, de most már sokkal óvatosabban. Tudták, hogy a felelősség nemcsak komoly feladat, hanem szép dolog is, ha másokon segítenek vele.

Gyerekeknek szóló kérdések a mese végén:

1. Ti is szoktatok segíteni másokon? Mit szoktatok csinálni?
2. Kinek és miben segítettek legutóbb?
3. Bízott már rátok felelősségteljes feladatot anya vagy apa? Ha igen mi volt az?