Manócska beköltözik

Manócska beköltözik.

Manócska beköltözik

Beköszöntött a december. Rénszarvas és Diótörő bábu előkerültek a dekorációs dobozból: több hónapig pihentek a sötét tároló egyik polcán.

Rénszarvas egy barna plüss, piros orral. Mamika kapta még réges-régen a férjétől.

Diótörő bábu fából készült és fehérre festették, arany díszítéssel. Néhány éve vette Mamika magának, mert nagyon megtetszett neki az egyik kirakatban.

- Végre! – rázta meg magát Rénszarvas, a kanapén heverve.

- Vajon hova helyez minket Mamika az idén? – kérdezte Diótörő bábu aggódva.

Mamika ugyanis minden évben, december elején feldíszítette a házat, a bejárati ajtót és az oda vezető lépcsőt az utca felől.

Mamika megfogta a két figurát, majd az emeleti boltíves ablakba rakta őket. Köréjük fűzött valami furcsa, hosszú zöld zsinórt, amiből apró gömbök álltak ki. Rénszarvas és Diótörő bábu már jól ismerték ezt a valamit: a színes fényfüzér, amely az egész ablakpárkányon végig futott.

- Így legalább majd jobban látunk éjszaka! – szögezte le Diótörő bábu.

Délután Mamika fiatalabb lányáék jöttek látogatóba. Egy ajándékot hoztak Mamikának, akinek nemrég volt a névnapja. A csomagból egy szürke, fehér, piros színekből álló tárgy került elő. Bojtos sapkát, csíkos kabátkát és hosszú zoknit viselt, nagy orral és szakállal.

- Manócskának foglak hívni! Nagyon örülök neked! – ölelte magához Mamika. – Köszönöm szépen! – mondta a lányáéknak. A fotelbe ültette Manócskát, amíg az ünnepi vacsorát elfogyasztották.

- Ha-ha-ha-hapci! – tüsszentett Manócska. – Ez a fránya szakáll már nagyon csikizte az orromat.

Miután a család hazament, Mamika fogta Manócskát és az ablakba helyezte Rénszarvas és Diótörő bábu mellé.

- Itt jó helyed lesz, meglásd, kedves Manócska! – mondta szeretettel Mamika és megsimogatta Manócskát. Lekapcsolta a lámpákat, így a díszkivilágítás teljes pompájában láthatóvá vált. Csend szállt a házra.

- Hát te ki vagy? – szólalt meg egy hang.

- Én? Hozzám szóltál? Manócska vagyok. Ma érkeztem ide egy nagy boltból. Sok manó barátom lett a polcokon, hiányoznak nekem. – tette hozzá szomorkásan Manócska.

- Igen, Mamika lányáék hoztak ajándékba. Már régóta vágyott egy ilyen manóra. Én Rénszarvas vagyok. Évek óta itt élek és sok mindenkit ismerek. Majd bemutatom őket neked.

- Az én nevem Diótörő bábu. Azért hívnak így, merthát… - várt egy kicsit, hogy kitalálja, miért is – szóval, mert nyilván szeretek diót roppantani, a kedvencem a dió!

Mindannyian nevettek ezen.

- Jó helyre kerültél, Manócska ne izgulj, mi szívesen leszünk az új barátaid! – nyugtatták az új díszt a régiek.

- Mostmár pihenjünk, meglásd sok kaland vár ránk! – szólt végül bölcsen Rénszarvas.  – Amúgy is nehéz nap áll mögötted. – fordult Manócska felé.

- Köszönöm a kedves szavakat. Jó éjszakát nektek! – köszönt el Manócska és álomra hajtotta a fejét.

Ui.: megmutatom nektek Mamika házát és az ablakot, ahol Manócskáék laknak: