MÁRCIUS (2. mese) Lili és Lali újra nyomoz- “Szuper Állatmentő hősök”

MÁRCIUS (2. mese) Lili és Lali újra nyomoz- “Szuper Állatmentő hősök”.

Mondanom sem kell, hogy amióta megvan a távcső, a nagyító, meg az iránytű, és a lámpák, meg a füzet ceruzával, Lali és Lili mindennap kémkedtek, és nyomoztak az udvaron, az utcában, de még a lakásban is.

Lali minden sarokba bevilágított. Az ágy melletti sarokba is….

-Anya! Valaki beköltözött az ágyam mellé!…-szaladt ijedten ki a szobából…

-Kicsoda? - kérdezte anya…-és futott be Lalival. -Ez bizony egy pók…még hálót is szőtt.

-De mért pont ide? - nézte nagyítójávalval a pókot Lali -Jujj de szőrös! És hány szeme van? Ez egy nagyon csúnya pók! Vizsgálgatta szörnyülködve Lali.Végül Anya egy lapra terelte a pókocskát, majd Lili és Lali díszkíséretében kiszállították az udvarra. Ott még egy darabig nagyítózták a gyerekek, míg el nem tűnt a levelek között…

Aztán egyik  nap Apa, Anya, Lili és Lali meglátogatták Julcsi nénit, aki éppen virágokat öntözött a konyhában!

-De jó hogy jöttetek! Már nagyon vártalak benneteket! - finom sütivel, és üdítővel kínálta őket. Aztán Apa, és Anya segített kitakarítani Julcsi néninek a házban. Julcsi néni nagyon hálás volt, és nem győzte köszönni a segítséget. Sajnos mióta eltört a lába, nem tudott már úgy dolgozni, mint régen. Közben arról panaszkodott, hogy nem tudja miért, de nem találja a tyúkólban a tojásokat. Mindennap volt kettő, három, de napok óta egyet sem talál.

Lili Lalira nézett, aztán intett a fejével az ajtó felé…Lali értette a célzást. Kint aztán ment a sustorgás…

-Szerintem itt valami bűn eset van! - mondta Lali!

-Az biztos! Ki kell nyomoznunk, hogy hova tűnnek Julcsi néni tojásai. -helyeselt Lili. -Először is nézzünk szét a tyúk ólban, hátha találunk valamit .- és már ott pásztáztak a lámpákkal a tyúkok között..Lali elő kapta a nagyítót is, és megvizsgálta a fészket, és környékét

-Ez mi? -kérdezte jelentőségteljesen…

-Tojáshéj - mondta Lili.

-Miért van itt? Miért tört össze? És hova lett belőle a tojás? Ez itt a nagy kérdés! - vonta fel a szemöldökét Lali…

-Őrt kellene állnunk! El bújunk ide a fészer mögé, és onnan fogunk kémkedni…

Így is tettek.A fészer melletti ládára ültek, és igyekeztek mozdulatlanul lesben ülni…mindketten  szemükön a messzelátóval kémkedték a tyúk ólat, és a környékét. Egy ideig nem történt semmi. Aztán az egyik tyúk kotkodácsolni kezdett. Ez tyúk nyelven azt jelentette, hogy megszületett egy  tojás. Erről az eseményről országnak világnak tudnia kellett, ezért jó hangosan és sokszor el kotkodácsolta a jó hírt.

Lali és Lili már majdnem lebuktak a ládáról, úgy elfáradtak. A lábuk is teljesen elgémberedett…De nem adták fel. Ezt a bűntényt meg akarták oldani..Aztán egyszer csak Lili megbökte Lalit.

-Nézd! - Lali szája tátva maradt… nem akart hinni a szemének…Lili is úgy szorította a távcsövet a szemére, hogy már szinte fájt…

-Gyere! Mondjuk el nekik! -  óvatosan lekászálódtak a ládáról, és szinte lábujjhegyen csöndben lépdeltek befelé.

Bent aztán egymás szavába vágva mesélték hangosan a történteket..Végül Apa ezt mondta:

-Gyerekek! Egyszerre csak egy beszéljen!

-Meg oldottuk a rejtélyt! - mondta Lili

-Milyen rejtélyt?

-Hát hogy hova tűnnek Julcsi néni tojásai! - mondta izgatottan Lali.

-Na, mi viszi el? Róka? Nyest? Vagy patkány?

-Nem! Gyertek! Nézzétek meg! De csendben! Siessetek!

Mindenki kicsődült a tyúkudvarba…És meghökkenve a következőket látták:

Egy sünike görgeti a tojást egy kis csapáson a szalmabála felé…Ott szépen begurította a bála alá…

Julcsi néni összecsapta a kezét! -Gyerekek! Én még ilyet nem láttam! - Ti aztán ügyes detektívek vagytok! Fényt derítettetek a tojás tolvajra. Simította meg hálásan a gyerekek kobakját! Ezért fizetség jár ám! Lili és Lali egymásra néztek, és a büszkeségtől csak úgy dagadt a mellkasuk.

-Megoldottuk, hallod? Fizetséget kapunk! Súgta Lili Lalinak kacsintva…

Eközben Apa és Anya megemelték a bálát, és egy egész sün családot találtak alatta. Éppen uzsonnáztak…

-De aranyosak a kicsinyeik. Lali megsimogatta az egyik picikét, és meglepődve tapasztalta, hogy milyen puhák a tüskéi. Egyáltalán nem szúrnak.

-De akkor most mi lesz velük?-kérdezte Lali

-A tojáskákra nekem van szükségem, de majd teszek ide nekik Mirci cica tápjából. Meg almát is. Akkor lesz élelmük. Mert hamarosan nagyon hasznosak lesznek itt a kertben. Szeretik a csigákat sáskákat, lehullott gyümölcsöket. - mondta Julcsi néni.

És hogy ezután mi következett, arra senki nem számított…

Egy kotlós mama most vezette elő a nemrég kikelt kiscsibéit…A tollas apróságok szorgalmasan lépegettek a mamájuk után. Közben csibe nyelven csipogtak…

-De édesek!

-Akkor a törött tojás héjakból a kis csibék bújtak ki! Jött rá Lali! Azt láttam a fészeknél.

-Gyerekek! Majd gyertek segíteni megetetni őket. - kérte Julcsi néni.

-Szívesen! - ígérték a gyerekek! Majd ovi, meg iskola után jövünk!

Lili és Lali elégedetten lépdeltek hazafelé, zsebükben egy nagy tábla csokoládéval.

-Majd holnap is megoldunk egy ügyet? - kérdezte Lali Lilit

-Persze! Kémkedünk, nyomozunk,megfigyelünk, kiderítünk!

-súgta oda Lili…