Március virágai

Március virágai.

Ahogy közeledett február vége, Március, a vidám hónaplány izgatottan készülődni kezdett. Tudta, hamarosan útra kelhet, és apró arany kürtjével minden márciusi virágot felébreszthet. Előkapta a tarisznyáját, bepakolta a langyos szellő és a szemerkélő eső üvegeit, és betette volna a kürtjét is, de nem találta sehol. Hát persze, tavaly Április elfejeltette visszaadni. Megint.

Amilyen rendszerető volt Március, annyira szeleburdi és szétszórt volt a testvére, Április. A hónapfiú már réges-régen elvesztette a kürtjét, azért minden évben Április adta kölcsön neki a sajátját.

– Április – kiáltotta Március. – Hol az aranykürtöm?

– Valahol a tarisznyámba – kiáltott vissza Április, és nem is foglalkozott tovább ezzel a kérdéssel.

– Nem is értem miért nem adod neki végleg – kotnyeleskedett bele Május. – Márciusban alig van virág, ami szirmot bont.

Ezen a kijelentésen Március nagyon megsértődött, és elhatározta, hogy be fogja bizonyítatni Májusnak, hogy az ő hónapjában vannak a legszebb virágok, és minden testvérég meglepi egy külön neki szánt csokorral.

Így hát, ahogy elérkezett a március, és a hónaplány leért a földre, rögtön fújni is kezdte az apró kürtöt, hogy minél előbb virágba boríthassa az erdők talaját és a réteket. A hónap közepére elégedetten szemlélet a tarka virágokat. Elérkezett az idő a csokorkészítésre.  De melyik virág kihez illene a legjobban?

Téli testvérei, December, Január és Február, biztosan a fehér és kék virágoknak örülnének a legjobban, ezért nekik fehér krókuszt és kék nőszirmot szedett egy csokorba. Június, Július és Augusztus napsárga virágokat érdemeltek, ezért ők egy csokor sárga tulipánt és nárciszt kaptak. Az ősz a narancs és piros színeitől olyan csodálatos, ezért őszi testvérinek ilyen színű virágokat keresett. Talált is pár szál leánykökörcsint, és kiegészített néhány piros tulipánnal. Áprilisnak egy csokor színes kankalint szedett, de Májusnak igazán látványos virágokat akart, hogy bebizonyítsa, az ő hónapjában is szép, ha nem a legszebb virágok nyílnak.

Végigjárta az erdőket és a mezőket, mígnem rábukkant egy kis tisztásra, ahol kék, lila, fehér és rózsaszín jácintok pompáztak. Minden színből letépett egy szálat, és csinos kis csokrot készített belőlük.

Másnap reggel, amikor Idő Anyó házában a hónapok felébredtek, tátott szájjal csodálkoztak a virágba borult szobájukon. Május mosolyogva simogatta a saját csokrát, és elhatározta, ahogy visszaér testvére a Földről, azonnal bocsánatot kér tőle.