Mátyás király és a Vörös Márta

Mátyás király és a Vörös Márta.

Mátyás király idejében olyan nagy víz volt Csúza alatt meg Vörösmart alatt, hogy a komp Vörösmarttól Bajáig járt. Akinek nem volt pénze a kompra, hát, annak három napig kellett a kompos gazda szőllejében fakapával kapálni, csak úgy vitték át a kompon.

Egyszer Mátyás király is ott volt, de csak szegény embernek adta ki magát, mintha nem lett volna pénze.

Elküldték őtet is a szőllőbe kapálni.

Ott kapált már egy szegény ember. Mátyás király is melléállt, aztán úgy kapálgattak.

Amint kapálnak, kapálnak, hát Mátyás király a szegény ember elibe vet egy aranyat. Megtalálja a szegény ember: igen megörül, azt mondja:

- Már én átmehetnék, de téged nem akarlak elhagyni; megvárlak.

Kapálnak, kapálnak. Mátyás király maga elibe is vetett egy aranyat, és úgy tett, mintha örülne neki. Akkor otthagyták a kapálást, odaadták az aranyat, aztán átmentek a kompon.

Egyszer csak jön a Vörös Mártának az üzenet, hogy menjen Budára, vagy küldjön a testéből egy darabot. Mert az a rév a Vörös Mártáé volt.

Mikor a Márta megtudta, mit izent a király, mindjárt tudta, hányat ütött az óra. Befogatta négy lovát a hintóba, aztán behajtatott a Dunába.

Azóta van a rév helyén Vörösmart.

A király meg a szegény embert megajándékozta.

Csúza (Baranya megye)

A mű forrása: https://mek.oszk.hu/ - Mesék és mondák Mátyás királyról
Válogatta és szerkesztette: Kríza Ildikó
Erre a népmesére a Nevezd meg! - Így add tovább! 3.0 Unported (CC BY-SA 3.0) Creative Commons licenc feltételei érvényesek. További információk: https://creativecommons.org/licenses/by-sa/3.0/deed.hu