Meggymagocska

Meggymagocska.

Elgurult a meggymag,
hangosan pattogott,
Vén Tölgy állta útját
hátsó udvarunkon.

Tölgyfának tövében,
avarnak ölében,
elrejtette magát
levelek mélyébe.

Tél szele süvített,
Fagy csizmája koppant,
szundikált a meggymag
hó dunnája alatt.

Kikelet tarkáján
nap melege táncolt,
meggymaghéj burkában
új élet sarjadzott.

Forró nyár zöldjében,
tölgyfa rejtekében,
meggyfa csemete nőtt
udvarunk végében.

Érett meggyszemeit
gyakran szedegettük,
madaraknak hagytunk
egy-egy árva szemet.

Meggyvágó lopta el
az utolsó szemet,
csőréből mag pattant
járdánk téglái közt.