Mesék az állatóvodából 4. Mi volt előbb, a nyúl vagy a tojás?

Mesék az állatóvodából 4. Mi volt előbb, a nyúl vagy a tojás?.

Mi volt előbb, a nyúl vagy a tojás?

Mária óvónéni, a tyúkanyó, maga köré gyűjtötte az óvodásokat.

– Egy olyan ünnep lesz nemsokára, amelyben a tojásoké a főszerep. És mivel a tojásokat mi, tyúkok tojjuk, én fogok beszélgetni veletek erről az ünnepről. Ki tudja, hogy melyik ünnepről lehet szó?

– A rántottáról! – vágta rá Rőtsörényű Leó.

– A rántotta tényleg tojásból van – nevette el magát Mária, a tyúkanyó –, de az nem ünnep, hanem egy finom étel.

– Hát van annál nagyobb ünnep – értetlenkedett Leó –, mint amikor egy finomat ehetünk?

– Én is szeretek finomakat enni – szólt bele Brumi, az óvóbácsi –, de azért figyelhetnél jobban a kérdésre. Most az ünnepekről beszélgetünk, és nem az ennivalóról.

– Kár – zárta le a vitát a maga részéről Leó.

Kéknyúl majd kiugrott a bőréből:

– Látod, Leó, Brumi is megmondta, hogy figyelmetlen vagy, és mindig csak az evésen jár az eszed! Mégis mindig azt hiszed, hogy te vagy a legokosabb, legszebb, legerősebb! Most jól megjártad a nagy okosságoddal!

Mária most Kéknyúlhoz fordult.

– Miért? Te tudod, hogy melyik ünnepről beszélünk?

– Hát azt pontosan nem, de abban biztos voltam, hogy nem a rántottáról.

– Akkor talán jobb lett volna, ha te is csendben maradtál volna – hűtötte le Brumi Kéknyulat.

– Nagyszájú mitugrász! – morogta hozzá Leó.

Vakkancs, a kutyus szerényen jelentkezett. Mária most őt kérdezte.

– Most nem jut eszembe az ünnep neve, de emlékszem, hogy mindig ilyenkor tavasszal van, és színes tojásokat szoktunk festeni, és csokoládé nyuszikat is szoktunk kapni.

Mária és Brumi helyeslően bólogattak. Vakkancs lopva Szőkecicára nézett, de ő szokása szerint farkát lustán csóválva ábrándozott. Kéknyúl viszont felháborodottan kiáltott fel.

– Álljon meg a menet! De hát ez a húsvét! Az pedig nem a tojásokról szól, hanem a nyuszikról. Az maga a Nagy Nyúlünnep! Mária, te félrevezettél bennünket!

Mária riadtan nézett Brumira, de Brumi is csak tanácstalanul csóválta a fejét. Ekkor egy mindig csendes óvodás, Biri, a bárány is jelentkezett.

– Mi a templomban a húsvéti bárányokról énekeltünk. Mi ilyenkor azokra a bárányokra emlékezünk, akiket a régen élt emberek húsvétkor feláldoztak az isteneknek. Azt egyikünk sem értette, hogy ezt miért csinálták, de nagyon sajnáltuk elpusztult társainkat. Volt, aki még sírt is.

Most már teljes volt a zavar. Tojás? Nyúl? Bárány? Istenek? Mit is ünneplünk tulajdonképpen?

Hirtelen mindenki Bölcsbagoly felé sandított. Senki sem szerette kioktató modorát és fölényeskedését, de előbb-utóbb mindig kiderült, hogy neki van igaza. Hátha most is tőle sikerül megtudni az igazságot. Bölcsbagoly azonban csak némán ült és hunyorgott, az sem volt biztos, hogy hallotta, miről beszélgettek a többiek.

Kéknyúl volt a legtürelmetlenebb, és megböködte Bölcsbaglyot.

– Hé! Ébredj! Szerinted mit ünneplünk húsvétkor? Mária szerint a tojást, szerintem a nyulakat, Biri szerint a bárányokat vagy az Isteneket vagy mit tudom én? Kinek van igaza?

Bölcsbagoly félrebillentette a fejét, de a szemét azért nem nyitotta ki.

– Miért kellene, hogy bárkinek is igaza legyen? – kérdezte válasz helyett.

Erre aztán mindnyájan egymás szavába vágtak:

– Micsoda? Valld be, hogy te se tudod! Egyik sem igaz, csak te tudod, hogy mi az igazság? Hisszük, ha halljuk!

Brumi igyekezett megnyugtatni a felhevült társaságot, és most ő fordult Bölcsbagolyhoz.

– Hogy értetted azt, amit az előbb mondtál?

– Úgy, hogy ugyanazon az ünnepen más korokban, más helyeken, más emberek vagy állatok mást ünnepelnek. Nem attól van igazuk, hogy mit ünnepelnek, hanem attól, hogy ünnepelnek. Tavasszal ünnepeljük a természet újjászületését, a tojást, amiből a kiscsibék kikelnek, a szapora nyulakat, a rabságból való kiszabadulást, a feltámadó Isteneket, a nekik feláldozott bárányokat. Mindenki azt, amitől a leginkább ünnepi hangulata lesz.

Ez gyönyörűen hangzott. Mindenki mélyen elgondolkozott, és most senki nem érezte kioktatásnak Bölcsbagoly szavait.

Rőtsörényű Leó törte meg a csendet.

– Szóval akkor én ünnepelhetem a rántottát is! – nézett diadalmasan Kéknyúlra.

Brumit is lenyűgözte Bölcsbagoly fejtegetése, és érdeklődve kérdezte meg:

– És te, Bölcsbagoly, mit ünnepelsz húsvétkor?

– Én a Húsvéti Varázslót – vallotta be kicsit szégyenkezve Bölcsbagoly. – Egy nagyon bölcs hóbagoly mesélt róla nekem, aki Svédországban élt, és ott őt ünneplik ilyenkor.

A másik óvónéni, a kenguru, egyetértően hozzátette:

– Nálunk Ausztráliában, ahol a kenguruk élnek, Bilby, a kenguru hozza a húsvéti ajándékokat. Én máig is őt ünneplem.

Vakkancs Szőkecicához somfordált, és neki vallotta be:

– Nekem már fogalmam sincs, hogy kit vagy mit kellene ünnepelni húsvétkor. Ha megmondod nekem, hogy te mit ünnepelsz, akkor én is azt fogom.

– Nekem a tavasz illata a húsvéti ünnep. De azt nem kell külön ünnepelned. Ha érzed, akkor ünnep, ha nem, akkor úgyse tehetsz semmit.

– Érzem – sütötte le a szemét Vakkancs. – Akkor ünnepelhetünk együtt, ugye?