Mesék az állatóvodából 1. A Szeretet Ünnepe

Mesék az állatóvodából 1. A Szeretet Ünnepe.

A Szeretet Ünnepe

Mind a három óvónénit Máriának hívták. Amúgy eléggé különbözőek voltak. Az egyik tyúkanyó volt, a másik medvelány, a harmadik kenguru. Volt egy óvóbácsi is. Őt a gyerekek Bruminak szólították, mert ő is medve volt. A medvelány testvére. Abban azonban mind egyformák voltak, hogy nagyon szerették a gyerekeket. Pedig a gyerekek sem voltak egyformák. Volt közöttük zerge, víziló, sőt, még krokodil is. Rosszak persze nem voltak soha. Á, dehogy! Csak néha kicsit hangosabbak, pajkosabbak a szokottnál. A Máriáknak és Bruminak azonban meg sem kottyant egy kis hang vagy pajk, türelmesen óvták kis óvodásaikat.

Aznap különösen nagy volt a zsibongás. Valóságos méhkas volt az óvoda, pedig méhecske egy sem járt oda. Viszont közeledett a Szeretet Ünnepe. Ezt mondták a Máriák és Brumi is.

– Miért kell ünnepelni a szeretetet? – kérdezte Kéknyúl. – Talán születésnapja van?

– És vajon hogyan ünnepeljük? – találgatta Rőtsörényű Leó. – Kiabáljuk neki, hogy hip-hip-hurráááá? – és rögtön akkorát üvöltött, hogy a kisebb állatok ijedtükben az ágy alá bújtak.

– Jaj, de buták vagytok! – okoskodott Bölcsbagoly. – A Szeretet Ünnepén nem a szeretetet ünnepeljük, hanem azokat, akiket szeretünk. És nem kiabálással, hanem ajándékokkal.

– Én pont az ajándékokat szeretem – kotnyeleskedett a vitába Szőkecica. – Akkor én az ajándékokat fogom ünnepelni. De milyen ajándékot adjak egy ajándéknak?

Erre már Bölcsbagoly sem tudott mit válaszolni. Meg kellett kérdezni a Máriákat és Brumit.

– A Szeretet Ünnepén nem az ünneplés a fontos és pláne nem az ajándékok – mondta nekik Mária –, hanem a szeretet. Azzal lenni, akiket szeretünk, azt csinálni, amit szeretünk.

– Azt enni, amit szeretünk – tette hozzá halkan Brumi.

Kéknyúl kicsit csalódott volt.

– Akkor lehet, hogy ajándék nem is lesz? – barátkozott a gondolattal. Majd gyorsan hozzátette: – Csak azért, mert Szőkecica annyira szereti az ajándékokat, és sajnálnám, ha ő szomorú lenne.

– Ne félj, biztosan lesz ajándék is – nyugtatta meg Mária. – Akit szeretünk, annak örömöt szeretnénk szerezni. Aki ajándékot szeretne, az biztosan kapni is fog attól, aki szereti őt.

Bölcsbagoly rövid gondolkodás után levonta a következtetést:

– Akkor az kapja a legtöbb ajándékot, akit a legtöbben szeretnek.

Rőtsörényű Leó egészen felvillanyozódott.

– Én akkor sok ajándékot fogok kapni, mert engem biztosan nagyon sokan szeretnek – jelentette ki határozottan.

– Hát ezt meg miből gondolod? – csodálkozott Kéknyúl.

– Mert erős vagyok és bátor – vágta rá Leó –, és … és szép is – tette hozzá kicsit bizonytalanabbul.

– Na ne már! – csapta össze a kezét Kéknyúl. – Csak nem gondolod, hogy az a kis vörös sörényed közelébe ér az én tetőtől talpig kék bundámnak? Nevetséges vagy!

Bölcsbagoly félbeszakította a vetélkedést.

– Csak nem fogtok mindjárt összepofozkodni? A Szeretet Ünnepén?

Aztán Leóhoz fordult.

– Tőled pedig, azt hiszem, többen félnek, mint amennyien szeretnek.

– Félnek? Mi a csudától félnének? – üvöltött fel Leó, mire a kisebb állatok megint az ágy alá menekültek. Leó körülnézett, és fejcsóválva folytatta:

– Jó, néha egy kicsit hangosabb vagyok a kelleténél. De azért az erőmért és a bátorságomért szerethetnének.

Kéknyúl csak magában mert vitatkozni Leóval.

– Én meg gyorsabb vagyok mindnyájatoknál. Az semmi?

Bölcsbagoly egyenesen Brumihoz fordult.

– Nyilvánvaló, hogy én vagyok a legokosabb. Ugye engem szeretnek a legtöbben?

Brumi hitetlenkedve csóválta a fejét.

– Hát a szeretet az nem ilyen! Hogy a szépségért, okosságért vagy jóságért jár cserébe!

– Nem?? – csodálkoztak az állatok. – Hát milyen?

– Hát azt én sem tudom. – vallotta be Brumi. – Csak azt tudom, hogy milyen nem.

Elment, beszélgetett egy kicsit a Máriákkal. Amikor visszajött, derűsebb volt az arca.

– Azt hiszem, most már egy kicsit értem. A szeretetet a szeretet táplálja. Ha érzed, hogy szeretnek téged, akkor te is elkezdesz szeretni másokat. Lesznek közülük, akik szeretni fognak téged, és akkor egyre több lesz körülötted a szeretet.

Az állatok értették is, meg nem is. Visszamentek a játékaikhoz.

Csak Szőkecica kérdezte nyugtalanul:

– De akkor most kitől fogok ajándékot kapni?