Mesék az állatóvodából 1. A Szeretet Ünnepe


https://webshop.meskete.hu
  • 2023.
    ápr
  • 04

A Szeretet Ünnepe
Mind a három óvónénit Máriának hívták. Amúgy eléggé különbözőek voltak. Az egyik tyúkanyó volt, a másik medvelány, a harmadik kenguru. Volt egy óvóbácsi is. Őt a gyerekek Bruminak szólították, mert ő is medve volt. A medvelány testvére....

Kép forrása: Szilvásy Ildikó teremtményei

A Szeretet Ünnepe

Mind a három óvónénit Máriának hívták. Amúgy eléggé különbözőek voltak. Az egyik tyúkanyó volt, a másik medvelány, a harmadik kenguru. Volt egy óvóbácsi is. Őt a gyerekek Bruminak szólították, mert ő is medve volt. A medvelány testvére. Abban azonban mind egyformák voltak, hogy nagyon szerették a gyerekeket. Pedig a gyerekek sem voltak egyformák. Volt közöttük zerge, víziló, sőt, még krokodil is. Rosszak persze nem voltak soha. Á, dehogy! Csak néha kicsit hangosabbak, pajkosabbak a szokottnál. A Máriáknak és Bruminak azonban meg sem kottyant egy kis hang vagy pajk, türelmesen óvták kis óvodásaikat.

Aznap különösen nagy volt a zsibongás. Valóságos méhkas volt az óvoda, pedig méhecske egy sem járt oda. Viszont közeledett a Szeretet Ünnepe. Ezt mondták a Máriák és Brumi is.

– Miért kell ünnepelni a szeretetet? – kérdezte Kéknyúl. – Talán születésnapja van?

– És vajon hogyan ünnepeljük? – találgatta Rőtsörényű Leó. – Kiabáljuk neki, hogy hip-hip-hurráááá? – és rögtön akkorát üvöltött, hogy a kisebb állatok ijedtükben az ágy alá bújtak.

– Jaj, de buták vagytok! – okoskodott Bölcsbagoly. – A Szeretet Ünnepén nem a szeretetet ünnepeljük, hanem azokat, akiket szeretünk. És nem kiabálással, hanem ajándékokkal.

– Én pont az ajándékokat szeretem – kotnyeleskedett a vitába Szőkecica. – Akkor én az ajándékokat fogom ünnepelni. De milyen ajándékot adjak egy ajándéknak?

Erre már Bölcsbagoly sem tudott mit válaszolni. Meg kellett kérdezni a Máriákat és Brumit.

– A Szeretet Ünnepén nem az ünneplés a fontos és pláne nem az ajándékok – mondta nekik Mária –, hanem a szeretet. Azzal lenni, akiket szeretünk, azt csinálni, amit szeretünk.

– Azt enni, amit szeretünk – tette hozzá halkan Brumi.

Kéknyúl kicsit csalódott volt.

– Akkor lehet, hogy ajándék nem is lesz? – barátkozott a gondolattal. Majd gyorsan hozzátette: – Csak azért, mert Szőkecica annyira szereti az ajándékokat, és sajnálnám, ha ő szomorú lenne.

– Ne félj, biztosan lesz ajándék is – nyugtatta meg Mária. – Akit szeretünk, annak örömöt szeretnénk szerezni. Aki ajándékot szeretne, az biztosan kapni is fog attól, aki szereti őt.

Bölcsbagoly rövid gondolkodás után levonta a következtetést:

– Akkor az kapja a legtöbb ajándékot, akit a legtöbben szeretnek.

Rőtsörényű Leó egészen felvillanyozódott.

– Én akkor sok ajándékot fogok kapni, mert engem biztosan nagyon sokan szeretnek – jelentette ki határozottan.

– Hát ezt meg miből gondolod? – csodálkozott Kéknyúl.

– Mert erős vagyok és bátor – vágta rá Leó –, és … és szép is – tette hozzá kicsit bizonytalanabbul.

– Na ne már! – csapta össze a kezét Kéknyúl. – Csak nem gondolod, hogy az a kis vörös sörényed közelébe ér az én tetőtől talpig kék bundámnak? Nevetséges vagy!

Bölcsbagoly félbeszakította a vetélkedést.

– Csak nem fogtok mindjárt összepofozkodni? A Szeretet Ünnepén?

Aztán Leóhoz fordult.

– Tőled pedig, azt hiszem, többen félnek, mint amennyien szeretnek.

– Félnek? Mi a csudától félnének? – üvöltött fel Leó, mire a kisebb állatok megint az ágy alá menekültek. Leó körülnézett, és fejcsóválva folytatta:

– Jó, néha egy kicsit hangosabb vagyok a kelleténél. De azért az erőmért és a bátorságomért szerethetnének.

Kéknyúl csak magában mert vitatkozni Leóval.

– Én meg gyorsabb vagyok mindnyájatoknál. Az semmi?

Bölcsbagoly egyenesen Brumihoz fordult.

– Nyilvánvaló, hogy én vagyok a legokosabb. Ugye engem szeretnek a legtöbben?

Brumi hitetlenkedve csóválta a fejét.

– Hát a szeretet az nem ilyen! Hogy a szépségért, okosságért vagy jóságért jár cserébe!

– Nem?? – csodálkoztak az állatok. – Hát milyen?

– Hát azt én sem tudom. – vallotta be Brumi. – Csak azt tudom, hogy milyen nem.

Elment, beszélgetett egy kicsit a Máriákkal. Amikor visszajött, derűsebb volt az arca.

– Azt hiszem, most már egy kicsit értem. A szeretetet a szeretet táplálja. Ha érzed, hogy szeretnek téged, akkor te is elkezdesz szeretni másokat. Lesznek közülük, akik szeretni fognak téged, és akkor egyre több lesz körülötted a szeretet.

Az állatok értették is, meg nem is. Visszamentek a játékaikhoz.

Csak Szőkecica kérdezte nyugtalanul:

– De akkor most kitől fogok ajándékot kapni?

 

Schubert András, Amatőr író

Ezt a mesét írta: Schubert András Amatőr író

Schubert András vagyok, nyugdíjas okl. vegyészmérnök és információkutató. Szakirodalmi tevékenységemmel egészen fel nem hagyva nyugdíjas korom óta más írói műfajokban is kipróbálom magam. Főleg meséket és novellákat írok a magam, rokonaim, barátaim, az utóbbi időben különösképpen az unokáim szórakoztatására. Legújabb meséim egy részét 10 éves unokámmal, Evelinnel közösen írjuk. A MedveCukor Jazz Band nevű, jelenl...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!