Szurka és Piszka


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

A fáskamra tele volt fával és rejtélyekkel. Már az is rejtély volt, hogy mitől van tele mindig fával. A ház lakói, a picike, ősz hajú Tódor bácsi és a még nála is kisebb és őszebb Tódor néni csak nagy nehezen tudott egy-két fahasábot becipelni a házba. Hog...

Kép forrása: A szerző felvétele

A fáskamra tele volt fával és rejtélyekkel. Már az is rejtély volt, hogy mitől van tele mindig fával. A ház lakói, a picike, ősz hajú Tódor bácsi és a még nála is kisebb és őszebb Tódor néni csak nagy nehezen tudott egy-két fahasábot becipelni a házba. Hogyan kerül akkor az a nagy rakás fa olyan szép rendben a kamrába?

Az illatos, puha fenyő, a csomós, sűrű akác, a konok bükk, a barátságos tölgy hasábjai külön csoportokban sorakoztak. A fa nemcsak fűtésre szolgált, az ezermester Tódor bácsi ezerféle célra használta a fákat, és mindegyikről pontosan tudta, hogy mire való.

A kamra egy további rejtélye volt az az évszázados hársfa, amelynek törzse és gyökerei elfoglalták az egyik hátsó sarkot. Vajon a kamrát építették rá a fára, vagy a fa nőtt bele a már megépült kamrára?

Megannyi rejtvény. Ki tudja ezeket mind megfejteni?

Egyik éjszaka rettenetes vihar támadt. A szél úgy csapkodta a fáskamra ajtaját, mint egy mérges pulyka a szárnyait. A kert végében két kis riadt állatka keresett valamilyen menedéket. Észrevették a csapkodó ajtót, és szélsebesen befutottak a kamrába. Ázottan, lihegve néztek egymásra.

– Hú, ez meleg volt!

– Meleg? Én inkább fáztam.

– Úgy értem, meleg helyzet.

– Ha neked meleg volt, hát legyen. Én akkor is fáztam.

Mindig ezt csinálták. Piszkálták, szurkálták egymást. Csillogó gombszemükkel egymást vagy a környezetüket fürkészték.

Amikor másnap Tódor bácsi kiment a kamrába, rögtön észrevette a két jövevényt. Összecsapta a kezét.

– Hát még ilyet!

Kiválasztott egy hasáb kőrist, mert éppen arra volt szüksége, és sietett vele vissza a házba.

– Nem fogod elhinni, miféle vendégeink vannak a fáskamrában! – újságolta Tódor néninek. – Szerintem szurikáták.

– Szurikáták? – csodálkozott el Tódor néni. – Hát azok meg mi fán teremnek?

– Hát fán nem, de úgy látszik, fáskamrában igen. – vette a lapot Tódor bácsi. – Egyébként pedig a szurikáták cibetmacskaféle kis ragadozók, és többnyire Afrikában élnek.

– Akkor biztosan nagyon elfáradtak és megéheztek, mire idáig értek – vélekedett Tódor néni.

– Mondjuk az állatkert nincs olyan nagyon messze – csóválta a fejét Tódor bácsi. – Majd felhívom őket, hogy nem hiányzik-e onnan ez a két kis szökevény.

Tódor bácsi és Tódor néni együtt sétáltak ki a fáskamrába, hogy szemügyre vegyék új vendégeiket. Azok megint egymással voltak elfoglalva.

– Ha én nem szólok, hogy a kis átjáró nyitva maradt, még mindig ott ülnénk a ketrecben.

– Ha még mindig ott lennénk a ketrecben, lett volna reggelink és ebédünk.

– Hát nem te papoltál mindig arról, hogy a szabadság az ételnél és az italnál is fontosabb? Hogy csak szabadon lehet boldog az ember?

– Persze. De ha te éhes vagy, akkor én hogyan lehetnék boldog?

– Jó. Akkor most játsszuk azt, hogy én éhes vagyok, te meg boldog. Aztán majd cserélünk.

Úgy belefeledkeztek kisded játékukba, hogy épp csak gombszemük sarkából pillantottak a belépő házigazdákra. Közben Tódor bácsi és Tódor néni is komoly vitába keveredett.

– Adjunk nekik valami nevet! – javasolta Tódor néni.

– Felesleges – vágta rá Tódor bácsi –, hiszen van nekik. Csak oda kell figyelni rájuk.

– És mi lenne az? – csodálkozott Tódor néni.

– Hát Szurka és Piszka.

– Ó, ez nem stimmel – csóválta a fejét Tódor néni.

Most Tódor bácsin volt a csodálkozás sora.

– Aztán miért nem?

– Egy szurikáta lehet Szurka. De Piszka legfeljebb egy piszikáta lehet – mondta Tódor néni diadalmasan.

Tódor bácsi nevetve és fejcsóválva, de beismerte vereségét.

– Jó, akkor megkérdezem az állatkertet, hogy nem hiányzik-e egy szurikátájuk és egy piszikátájuk.

Tódor néni köténye zsebéből egy kis zacskót vett elő, és abból diót, mogyorót és efféle csemegéket szórt Szurka és Piszka irányába. Tódor bácsi morgolódott.

– De hát mondtam neked, hogy ezek ragadozók! Nagyon tájékozatlannak fognak gondolni minket.

– Bocsánat, de csülökcsontot nem hordok a kötényemben – méltatlankodott Tódor néni.

Nagy meglepetésükre azonban Szurka és Piszka előmerészkedett, és élvezettel rágicsálták a rágicsálnivalókat.

– Úgy látszik, vannak vegetáriánus ragadozók is – állapították meg a házigazdák.

Visszatérve a házba Tódor bácsi valóban felhívta az állatkertet, és bejelentette a talált állatokat. Megköszönték, és megígérték, hogy majd jelentkeznek.

Az interneten megnézte azt is, hogy mit is esznek a szurikáták. Kiderült, hogy Szurka és Piszka nem is annyira különcök, mert a szurikáták szívesen esznek különféle növényi eledeleket is. Vadászni meg legszívesebben rovarokra szoktak.

– Ez remek! – örvendezett Tódor néni. – Ott a fáskamrában bőven találnak maguknak mindenféle tücsköt-bogarat. A zöldségmaradékokat meg majd kihordom nekik a konyhából.

Hamarosan telefonáltak az állatkertből is. A főállatfelügyelő – mert így mutatkozott be – hosszú és bonyolult történetbe kezdett.

Az elkóborolt szurikáták valóban az állatkert állományának a részét képezik, – körülményeskedett – de elhelyezésük egy külső telephelyen történt. Magyarán: egy kis állatparkban laktak. Az állatpark helyére azonban hamarosan lakópark épül, és a szurikáták lakhelye akkor is bizonytalan lenne, ha történetesen nem szöktek volna meg.

Tódor bácsi igyekezett véget vetni a bonyolult történetnek.

– És mi lenne, ha Szurka és Piszka itt maradnának nálunk a fáskamrában?

– Ez nem olyan egyszerű – akadékoskodott a főállatfelügyelő. – Ezt engedélyeztetni kell a növényvédelmi, az állatvédelmi és az embervédelmi hatóságokkal. Meg természetesen a rendőrséggel, a tűzoltósággal és a mentőséggel is.

– Azt hiszem – mondta szerényen Tódor bácsi –, fogunk találni megoldást. – A nagyobbik fiam a világ egyik legnagyobb állatkertjének a főállatorvosa, ő nagyon hamar be fogja tudni szerezni ezeket az engedélyeket.

– Ó, ez remek! – könnyebbült meg a főállatfelügyelő. – Akkor nekünk egy gonddal kevesebbet kell megoldani a költöztetésnél.

Így is történt. Az engedélyek hamar meglettek. Tódor bácsi remek kis lakosztályt fabrikált a fáskamrában Szurkának és Piszkának. Szép névtáblát is kaptak, amelyre Tódor néni nagy örömére rá is volt írva, hogy SZURKA (szurikáta) és PISZKA (piszikáta).

Ha arra jártok, látogassátok meg őket!

Schubert András, Amatőr író

Ezt a mesét írta: Schubert András Amatőr író

Schubert András vagyok, nyugdíjas okl. vegyészmérnök és információkutató. Szakirodalmi tevékenységemmel egészen fel nem hagyva nyugdíjas korom óta más írói műfajokban is kipróbálom magam. Főleg meséket és novellákat írok a magam, rokonaim, barátaim, az utóbbi időben különösképpen az unokáim szórakoztatására. Legújabb meséim egy részét 10 éves unokámmal, Evelinnel közösen írjuk. A MedveCukor Jazz Band nevű, jelenl...


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!