Mi lakik a szívben?.
Egyszer volt, hol nem volt, valahol az országunk legszélén, élt egy ember a feleségével és a három pujával. Nem voltak gazdagok, de jól éltek.
Az anyukájuk minden reggel, amikor a kakas a kerítésen kukorékolni kezdett felkelt. Először körbe söpörte a házat, a járdát, majd nekilátott a napi tennivalónak. Reggelit készített az embernek, majd az elkerekezett a közeli városba, hogy pénzt keressen. A három puja meg útnak indult az iskolába. Ez idő alatt az anyukájuk ellátta a jószágokat: a tyúkokat, kakast, pulykát, libákat, kacsákat, a malacokat is. Kiengedte a baromfit a kertbe, hogy kapirgálhassanak, az etetőbe enni és inni is adott nekik. Még egy kicsit beszélgetett is velük, hisz mindnek adott még nevet is. Ez után bement a házba, tenni- venni. Így ment ez napról- napra, hétről- hétre, hónapról- hónapra, évről- évre. Az embert, aki ezermester is volt, mert szinte mindenhez értett, gyakran hívták hol ide, hol oda segíteni, hol cserepet javítani, hol falat festeni, mikor mire volt szükség. Az asszonyka meg varrni segített. A gyerekek is kivették a részüket a munkából. Tanítás után ganézni, vagy gereblyézni mentek. Persze szívesen tették, nem fogadtak el érte semmit se.
Egyik nap valahogy meggyulladt a nádtető és mire jött a segítség félig leégett a házuk. Sírt, jajgatott az asszonyka: -Mit tegyünk? Jaj, mit tegyünk? Odalett a házunk! Odalettek a bútorok! Odalett mindenünk! Még jó, hogy legalább a jószágaink megmaradtak! -
Összeült a család, tanakodni kezdtek, hogy mitévők legyenek. A legkisebb ajánlkozott, hogy ő majd megoldja a dolgot. Leölték a hét malacot és a szekérre rakták. A szekeret a szomszédtól kértek kölcsön a gazda. A legkisebb puja elvitte a vásárba a süldőket és jópénzért eladta őket. A kapott pénzből közös erővel újraépítették a házukat. Mivel jószívükről, segítőkészségükről voltak híresek, jöttek még a szomszédból is segíteni. Hamarosan megépült a házuk. Még jobb lett, még szebb lett, mint annak előtte. Megköszönték a segítséget. Mire újjáépült a házuk, a koca is újból ellett, méghozzá hét malacot. Hármat levágtak és szétosztották mindazoknak, akik segítettek nekik.
Így történt. Ha nem hiszed, járj utána!
Forrás: https://elizabethsuzanne.5mp.eu/
Ezt a mesét írta: Gani Zsuzsanna hobbi meseíró, történetíró, versíró
Hét éve kezdtem verseket, meséket, történeteket írni, melyek főként a természetről, illetve hagyományőrzésről szólnak. De írok érzékenyítő meséket is, melyek az alapvető emberi normákra tanítanak. Szívesen írok tündérmeséket, illetve rövid állatmeséket is. Hobbiból írogatok. Kedvenc költőm: Petőfi Sándor. Folyóiratokban, antológiákban jelententek, jelennek meg verseim, meséim, történeteim. Egy költe...