Mi lesz velünk?

Mi lesz velünk?.

Mi lesz velünk?

… és akkor előbújt Kurutty a béka, Csali a róka, Szaniszló az unikornis és a Cicamama.

• Hű, de hideg van! – nézett körül Csali a róka, és mellső lábaival csapkodni kezdte az oldalát.
• Bújjunk vissza a zsákba! Ott mégiscsak melegebb van! – Kuruttyolt a béka, s nagy szemeket meresztve, csodálkozva nézte a párafelhőt, ami beszéd közben előgomolygott széles szájából.
• Még mit nem? Hogy az Szaniszló újra bökdösse az oldalamat? – válaszolt sértődötten Csali a róka.
• Most mit kényeskedsz? – méltatlankodott Szaniszló az Unikornis. - Nem lehet mindenkinek pihe-puha bundája, vagy miaszösz, mint neked!
• De igenis lehet! – vágott vissza a Csali. – Elvégre puha szösszel vagyunk kibélelve.

 – Már többször mondtam, hogy le kell vágni a szarvadat. – folytatta a róka - Nem is értem, minek neked homlokodra egy, miaszösz, egy szarv?

• Még csak az kéne! - toppantott karcsú lábaival az unikornis. – Akkor mitől lennék varázs-ló?
• Te Szaniszló vagy, nem varázsló! Azok csúcsos süveget és hosszú fekete köpenyt viselnek. Na és ne feledjük a varázspálcájukat! Van neked varázspálcád?
• Te oktondi róka! Varázserőm a szarvamban van! A szarvam porával meggyógyítom azokat, akiket megmérgeztek. A múltkor galócát ettél. Mitől gyógyultál meg? Ugye, hogy nem tudod? Egy kicsit meg is kopott a vége. Nézd meg!

Csali róka fejét lehajtva bocsátkérést dünnyögött.

• Elég legyen ebből! - szólt rájuk Cicamama. – A kicsikém megfázik, ha még sokáig ostobaságokon vitatkoztok. Még jó, hogy meleg kendőbe bugyoláltam, mikor elindultunk. Nézzük csak! Hol lehetünk?
• Hát nem egy tó partján, az biztos. – vélekedett Kurutty. – Ilyen hidegben már biztosan befagyott. Nekem meg az iszapban kellene mély álmot aludnom.
• Itt a másik okos! – replikázott a róka. – Nem igazi vagy! Hé! Egy szösszel kitömött játékállat vagy! Én megmondtam előre, hogy ilyen sebbel - lobbal elindulni nem jó! Zénó soha nem indult el még ilyen hirtelen. Eddig mindig megbeszélte velünk, mi lesz a dolgunk. Most nem…
• Hirtelen jött a hívás. A mobil olyan erősen csilingelt, hogy azt hittem felébreszti Cilikémet. Zénó meg azonnal elhatározta, hogy indul. Nem volt idő megbeszélésre. – védte meg barátjukat Cicamama.
• Akkor meg hogyan kerültünk ide? Csak ledobott az ajtó elé, és eltűnt. Azt se mondta, hogy „bú, vagy bá”! – méltatlankodott Csali, a róka.
• Meg azt se, hogy ingyom-bingyom. – tódította Szaniszló, az unikornis.
• Meg azt se, hogy unkavári - kákaszösz. – szólt közbe Kurutty, a béka, mert nem akart elmaradni a többiektől.
• Elég legyen! Sokáig nem maradhatunk itt a hidegben, mert felkaphat a szél, vagy belephet a hó, és akkor tényleg nem talál ránk Zénó! - Szólt erélyesen Cicamama.
• Már aki fél a hidegtől! Mert én nem. A rókák hozzá vannak szokva a téli hideghez, meg a hóhoz.
• Én nem is láttam még havat! – így Kurutty. – Ez a fehér hideg pihe a hó? Nagyon vicces.
• Meseországban télen az unikornisok a tündérek istállójában rágcsálják a finom abrakot. Ott várjuk ki a tél végét, hogy tavasszal kedvünkre vágtathassunk a zöld füvű gyémántharmatos réten. – ábrándozott Szaniszló.
• De te még soha nem jártál Tündérországban. – nézett Szaniszlóra elnézően Cicamama.
• De álmomban elképzeltem, amikor a játékpolcon aludtam.
• Na, ebből elég! Végre tenni is kéne valamit! Milyen kár, hogy nincs nálam a három zsák ravaszság! – sopánkodott Csali, a róka.

 A többiek kórusban folytatták:

• Tudjuk! Ott maradt az árokban, amikor ugrottál és beleestél!
• No, de micsoda ravaszsággal bírtam onnan kikecmeregni! – fordult feléjük fennhéjázva a róka.
• Hol lehet Zénó? Csak nem feledkezett meg rólunk?- aggodalmaskodott Cicamama.

Cilike ébredezni kezdett a karjában:

• Mi ez a hideg, mama? – kérdezte. - Nem szeretem. Nagyon fázom!
• Bújj közelebb kicsim! Mindjárt kitalálunk valamit. - nyugtatgatta kicsinyét Cicamama.
• Biztos megfeledkezett rólunk. – méltatlankodott Kurutty. – Vagy csak úgy kidobott, mint a megunt játékot szokták. Sokszor hallottunk már ilyet. A múltkor is...
• Na, ne! Ezt nem teheti velünk. Annyi együtt töltött év után. - Sóhajtott az unikornis.
• Gyerekek így szokták. Ha megunnak egy játékot, kidobják. – vonta meg a vállát Csali.
• - De Zénó nem gyerek. Sokszor mondta, hogy sokat segítünk a munkájában. Biztosan közbejött valami. - biztatta a többieket Cicamama.

 A játékok közelebb húzódtak egymáshoz. Már nem perlekedtek, csak dideregtek, hallgattak. Csak a hulló hópelyhek zizzenése hallatszott a száraz avaron. A távolban kutyák ugattak. A közeli park fái között a lámpák világító fénygombái alatt szikrázott a hó.

Ebben a pillanatban zajokat hallottak az úton. A frissen esett hó ropogott valaki léptei alatt. A játékok megszeppenve fordították a hang irányába a fejüket. Valaki értük nyúlt. Mielőtt összezárta volna a zsák száját megszólalt.

• No, ne bánkódjatok, amiért magatokra hagytalak pár percre! Be kellett szaladnom a műhelybe ezért a kis ajándékért. Bemutatom nektek Lemurt, a kis makimajmot. Ma este őt visszük ajándékba Boglárkának. Túl van egy nagy műtéten, és éppen ébredezik. A lemur a kedvenc állata.

Azzal Zénó az orrára pattintotta a bohócdoktorok jól ismert piros orrát, összezárta a zsákot, és belépett a kórház ajtaján.

P-né Papp Mária Ibolya