Mia és Leó játszik

Mia és Leó játszik.

Egyszer volt hol nem volt, volt egyszer egy kisváros. A kisvárosban sok kertesház és emeletes ház is akadt bőven. Az emelets ház zöld tömbjében, a földszinten lakott 2 gyerek szüleivel egy három szobás lakásban. 

Egy kis szobában a sok játék között Mia és Leó egy babával  játszott.

-Leó az az enyém. A baba amúgy is lányos játék.

-Nem- mondta Leó és kicsit még játszott.

A baba viszont nem sokáig kötötte le. Észre vette a kedvencét a Sam a tüzoltó autót. Majd kipakolta még a rendőrautót, kukásautót, traktort, markolót és mindenféle kisautót.

-Gyerünk Sam. Kigyuladtak a járművek gyorsan el kell oltani. Ninó- ninó!

Mia a babázás után egy piros fekete pöttyös labdával játszott. Olyan volt mint egy katica. Azért is szerette nagyon ezt a labdát. Leó felfigyelt a labda pattogó hangjára. Azonnal kedvet kapott ő is hozzá.

-Kérem. -mondta Leó.

-Nem adom. Te mindig mindent elveszel tőlem. Nem játszom veled. Buta vagy!

Így Mia faképnél hagyta testvérét és új játékot talált ki magának.

-Építek egy házat a legókból. És nem engedem senkinek, hogy elrombolja. -mérgelődött Mia.

Természetesen Leóra gondolt aki sokszor elrontotta Mia játékát. Sorban vette el a tárolóból a színes kockákat. Volt piros, narancs, sárga, fehér, zöld, kék és fekete. Elég színes házat sikerült felépítenie. Leó észrevette milyen nagy színes kocka oszlop van Mia előtt. Oda szaladt és elkezde szétszedni. Ez igazán nem tetszett nővérének.

-Ne csináld!- kiáltott rá. Nem azért építettem, hogy elrontsd.

Sajnos Leó nem nagyon értette mi ezzel a baj és az egészet leborította. Mia sírásban tört ki. 

-ANYA!- Leó lerombolta a legomat!

-Jaj kicsikém. Tudod ö még kicsi. Neki ez is egy jó játéknak tűnik. Idővel meg fogja tanulni, hogy a másik játékát nen szabad elrontani. Kérlek ne durcázz. Tudom, hogy néha nem egyszerű de légy egy kicsit türelemmel.

Persze Anya minden ilyen eset után elmagyarázta Leónak, hogy ez nem volt szép és ne tegyen ilyet legközelebb. 

-Te jó ég! Mi ez a nagy kupi!

Lepődött meg Anya amikor bement a szobába. Mialatt a konyhában az ebédett készítette a csemetéi szétszedték a szobát. Nagyon sok játék hevert a szőnyegen. Volt ott baba, labda, lego, könyv, autók hegye és még színes ceruzák is.

-Gyorsan rakjatok rendet mire Apa hazajön a munkából, mert nagyon nem lesz boldog ha ezt meglátja.

A két gyerek száját lebigyeztette. A rend rakás  senkinek nem volt a kedvence. Erre a helyzetre szerencsére Anya kitalált egy mondókát korábban:

Először is nézzünk szét minek hol van a helye.

Itt egy labda ott egy könyv, gyerünk vedd a készbe. 

Vigyázz ott egy kisautó, rá ne lépj mert elcsúszol.

Itt egy gyümölcs kapd el szépen.

Jön a lapda ez is készen.

Van még pár ceruza  de már meg van a java.

Sok szorgskéz hamar kész. A kupinak itt a vég.

A mondóka nagyon jól működött.  Mindenki kivette részét a játékpakolásból. Így nagyon hamar sikerült rendet rakni. 

-Nagyon ügyesek voltatok. - dicsérte meg Anya Miát és Leót.

Az ebéd az készült és addig volt idő egy kis közös játékra. Elővették a horgászos társas játékot. Ezzel négyen is lehetett játszani. Nagyon vicces volt ahogy a halacskák nagyra nyitották a szájukat azután becsukták. A pecabotot gyorsan a szájukba kellett helyezni és óvatisan kifogni úgy, hogy ne essen le a botról a halacska. A játékot az nyerte aki többet tudott kifogni.

Mia és Leó már el is felejtették az előző kis nézeteltérésüket. Ha néha össze is vesztek utána mindig kibékültek. Boldogan és vidáman játszottak. Talán még most is játszanak ha újból össze nem kaptak.