Miért van a tündéreknek szárnya?


http://mocorgohaz.hu/

Dorka imádta a meséket: még a félelmeteseket is. Lefekvés előtt alig várta, hogy anyukája az ágya szélére telepedjen, és elmondjon egy újabb történetet bátor hercegekről, szépséges hercegnőkről, furfangos manókról vagy nagy erejű óriásokról. Leginkább a...

Kép forrása: pixabay.com

Dorka imádta a meséket: még a félelmeteseket is. Lefekvés előtt alig várta, hogy anyukája az ágya szélére telepedjen, és elmondjon egy újabb történetet bátor hercegekről, szépséges hercegnőkről, furfangos manókról vagy nagy erejű óriásokról. Leginkább a tündérekről szólókat szerette.

Aznap viszont, mielőtt anyuka mesélni kezdett volna, Dorka megszólalt:

–  Anyu, miért van szárnyuk a tündéreknek?

Anyuka felhúzta a szemöldökét, és ennyit mondott: – Miért?  Hogy tudjanak repülni!

–  Az tuudoom! Arra vagyok kíváncsi, a tündéreknek miért van szárnya, és miért nincsenek – mondjuk – szárnyas manók. Szárnyas óriások persze nem lehetnek, hisz túl nagyok hozzá. Őket egy helikopter sem bírná el... Egyébként a tündérek szárnnyal születnek, vagy csak később fejlődik ki nekik?

–  Hát – mondta anyuka bizonytalanul – ez egy hosszú történet!

–  Nagyszerű! – tapsolt Dorka – Imádom a hosszú történeteket. Kezdheted is! – a kislány magához ölelte mackóját, és várakozóan nézett anyukájára: – Most jön a tündéres mese! – mosolygott.

–  Hol is kezdjem...

–  Talán az elején – szólt közbe Dorka.

 –  Jól van, kezdem már! Csak ne kotyogj folyton közbe! Így nem lehet mesét mondani.

–  Szőni. A nagyi mindig azt mondja, hogy szőni...

–  Dorka!

–  Hallgatok, hallgatok!

Anyuka megköszörülte a torkát, és mesélni kezdett:

–  Régen a tündéreknek nem volt szárnya. Szükségük sem volt rá, hiszen varázspálcájuk egyetlen suhintásával odarepülhettek, ahova akartak. A Csobogó Csermely partján élt egy tündér, Százszorszép. Százszorszép – nevéhez híven – gyönyörűséges volt. Szépségét csak jósága múlta felül. Nem élt a földön olyan teremtmény, akinek nem segített volna.

–  Még a gonosz boszorkánynak is? – vágott a szavába Dorka.

–  Százszorszéptől kapta ajándékba a fekete macskáját, hogy ne legyen annyira magányos.

 –  És a tűzokádó sárkánynak is?

–  Gyógyfőzetet készített neki kamillavirágból, amikor egy szörnyűséges viharban bőrig ázott a sárkány. De hogy a mesémhez visszatérjek, Százszorszépet mindenki szerette és csodálta. A virágok meghajoltak előtte, ha a réten járt, az erdei állatok lelkesen integettek, ha felbukkant az erdőben. Rajongtak érte a manók, az óriások, talán még a gonosz boszorka is.

Százszorszép viszont a szitakötőket kedvelte a legjobban a világon. Ha csak tehette, egy kényelmes levélágyon gyönyörködött táncukban a csermely partján.

–  Bárcsak én is veletek táncolhatnék! – sóhajtozott ilyenkor, majd halkan dúdolni kezdte:

„Tánc, tánc, tündértánc,

sziromszoknyán ezer ránc

lágyan libben, rebben a szélben,

tündérhaj csillan a napsütésben...”

 

Aztán ismét felsóhajtott: – Bárcsak nekem is lehetnének szárnyaim!

Meghallották ezt a virágok, összedugták fejüket, és így sutyorogtak: – Százszorszép mindig jó volt hozzánk! Illik viszonoznunk jóságát.

–  Ha Százszorszépnek segítségre van szüksége, mi is jövünk! – gyűltek össze az erdő állatai is.

–  Miben segíthetünk? – bukkantak elő rejtekeiből a manók.

–  Százszorszép szárnyakat szeretne! – susogták a fák lombjai.

–  A szirmainkból pompás szárnyakat lehet készíteni! – ajánlkoztak a virágok.

–  Mi boldogan összegyűjtjük a szirmokat – serénykedtek az állatok.

–  Ügyes kezű szabóink pedig el is készítik egy– kettőre – kurjantották a manók.

Százszorszép álma valóra vált: boldogan táncolt a szitakötőkkel. Híre is ment tündérföldön, hogy Százszorszépnek szárnyat varrtak. Nem is kellett több a tündérlányoknak! Ők is szárnyat szerettek volna.

– Jaj, mit tegyünk? Ennyi szirmot nem tudunk adni, abba belepusztulnánk! – sírtak a virágok.

– Nem is győznénk összegyűjteni! – ingatták fejüket az állatok.

–  Ennyi szárnyat képtelenség elkészíteni! – jelentették ki a manók.

Százszorszép elszomorodott: – Ha az én szárnyaim ekkora felfordulást okoznak, inkább visszaadom őket! Csak ne sírjatok! – fordult a virágokhoz. – Ha nekem se lesz, akkor a többi tündér sem fog szárny után sóvárogni, nem kell megválnotok a szirmaitoktól!

–  Macskakarom és pók lába! Hát ekkora butaságot még életemben nem hallottam! – rikácsolta a gonosz boszorka, aki szinte a semmiből termett a csermely partján, vállán fekete kandúrjával, Bergengóccal. – Akkora lármát csaptok, hogy a kunyhómig elhallatszik! – zsörtölődött. –  Egyebet sem hallok, minthogy tündérek! Szirmok! Szárnyak! Butaság, hisz seprűnél nem kell jobb a repüléshez.  De ha szárnyakat szeretnétek, én tudok segíteni – mondta Százszorszépnek. – Bár a gondolatától is kiráz a hideg, hogy jót cselekszem. Viszont hálás vagyok Bergengócért, ezért megteszem a kedvedért. – Kezeivel megérintette Százszorszép sziromszárnyait, és ezt mormolta:

„Macska karma, béka hája,

legyen a tündérnek szárnya!

Kutyabenge, száraz kéreg,

teljesüljön, amit kérek!”

Így történt, hogy a gonosz boszorka életében először és utoljára jóra használta varázserejét, és nemcsak Százszorszépnek, hanem valamennyi tündérnek szárnya nőtt. A virágoknak nem kellett feláldozniuk szirmaikat, az állatok és a manók is megkönnyebbülve térhettek haza. Százszorszép pedig kacagva keringőzött a szitakötőkkel:

 –  Tánc, tánc, tündértánc...

–  Ez volt a legszebb mese, amit valaha hallottam – lelkendezett Dorka. – Holnap kimehetnénk a tópartra megnézni, hogy cikáznak a szitakötők! – javasolta. – Hátha velük táncol majd Százszorszép is!

–  Remek ötlet! – bólogatott anyuka.

–  És majd éneklünk is?

–  Még táncra is perdülünk! – mondta az anyukája, és dúdolva becsukta maga mögött az ajtót:

„Tánc, tánc, tündértánc....”

 

 

 

 

 

Sarkadi Emília (Limy), amatőr költő, író és meseíró

Sarkadi Emília vagyok. Barátaim még a középiskolában Limynek neveztek el. Ebből a becenévből született Facebook oldalam elnevezése, a Limytáltkiadas. Bölcsész vagyok diplomám és életszemléletem tekintetében egyaránt. Hazaköltözésem óta szülőfalum, Sárrétudvari iskolájában tanítok magyart, történelmet. drámát és angolt. Amennyire időm engedi, verseket, meséket, novellákat alkotok, de írtam már szövegkönyvet is...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!