Seholsincs Liza

https://ggwebsite.com
Seholsincs Liza egy hatalmas palotában élt Mendemonda ország közepén. Körülötte forgott, ha nem is az egész világ, de az egész palota. reggeltől estig szolgálók vették körül. Voltak, akik selyembe-bársonyba öltöztették, mások aranyfürtjeit fésülték, majd igazgyö...

Kép forrása: pixabay.com

Seholsincs Liza egy hatalmas palotában élt Mendemonda ország közepén. Körülötte forgott, ha nem is az egész világ, de az egész palota. reggeltől estig szolgálók vették körül. Voltak, akik selyembe-bársonyba öltöztették, mások aranyfürtjeit fésülték, majd igazgyöngyökkel és drágakövekkel ékesítették. Minden kívánságát teljesítették, minden léptét óvták. Féltették a tavaszi széltől, a nyári napsugártól, az őszi ködöktől, a tél hidegétől, de még a hulló harmattól is. Seholsincs Liza mégsem volt boldog.

Ha palota folyosóin vagy kertjében sétált, esetleg kocsikázni támadt kedve aranyhintaján, udvarhölgyei elkísérték. Az egyik a napernyőjét vitte, a másik csipkés legyezőjét, a harmadik aranytükrét tartotta, a negyedik csemegés kosárkáját cipelte arra az esetre, ha megéhezne a hercegnő. És ha egy alattvaló megpillantotta őt, mélyen meghajolt előtte, s azt mondta: „Még egy ilyen szépség sehol sincs a földön, mint a mi hercegnőnk!” Seholsincs Liza mégsem volt boldog.

Amikor eladósorba került, a világ minden égtájáról özönlöttek a gazdag kérők táltos paripákon, fényes fogatokon, hét tengert átszelő hajókon. De hiába versengtek a kezéért királyfik, hercegek és grófok, hiába halmozták el ajándékokkal, hiába zengtek ódákat a szépségéről: Seholsincs Liza mégsem volt boldog.

A király ekkor udvarába hívatta országa minden bölcsét és tudósát, hogy orvosságot találjanak egyetlen gyermeke szomorúságára. Össze is gyűltek a királyi palotában Mendemonda ország tudósai, doktorai és jövendőmondói. Jótanácsaiknak, titkos receptjeiknek nem volt se vége, se hossza. De hiába esküdött mindegyikük a saját igazára, sorra felsültek a tudományukkal. Megszégyenülve oldalogtak haza, mert Seholsincs Liza továbbra sem volt boldog.

Legvégül a király Liza öreg dajkájához fordult kétségbeesetten: – Mondd meg nekem, dadus! Hát nincs semmi gyógyír az én szépséges Lizám bánatára?

–  Volna, volna, felséges királyom! – hangzott a válasz. – A boldogság rózsája. De annak ára van, nagy ára.

–  A boldogság rózsája? – álmélkodott a király. – És az mi fán terem? Előkerítem a föld négy sarkából is! Megadok érte mindent: ezüstöt, aranyat hat szekérrel, ha ezen múlik lányom boldogsága!

–  A palota kertjében terem az, felség. S nem aranyban, ezüstben mérik annak az árát. Holnap odavezetem Lizát, ha óhajtja – mondta a dada. –  Csupán egy feltételem van: Minden úgy történjen, ahogy én kérem.

A király fölöttébb csodálkozott a dajka szavain: „Az ő kertjében teremne a boldogság rózsája? És még hírét sem hallotta?” De szavát adta: minden úgy fog történni, ahogy az idős asszony kívánja, csak lássa mosolyogni a hercegnőt.

Másnap a dajka korán reggel kopogtatott Seholsincs Liza ajtaján.

–  Jó reggelt, hercegnő! – hajolt meg Liza előtt illendően, majd a szolgálókhoz fordult: – Ma nem lesz szükség selyemre-bársonyra, se gyöngyökre vagy legyezőre. Adjatok a hercegnőre egy egyszerű vászonruhát és kötényt, majd fonjátok be a haját jó szorosan!

A szolgálók majd elájultak a kérés hallatán, de nem mertek ellenkezni az utasítással, hisz a király parancsba adta, mindennek úgy kell történnie, ahogy a dajka kívánja. Liza sem tiltakozott, csak várta, mi fog ebből kisülni. Szótlanul lépkedett a dajkája mellett, aki a rózsakertbe vezette. egyszer csak megálltak az egyik rózsatő előtt:

–  Erre bizony ráfér egy alapos metszés, kapálás és öntözés is – mutatott a rózsára az öregasszony.

–  Ez lenne a boldogság rózsája? – kérdezte Liza csalódottan. ­– Azt hittem, gyönyörű. Azt hittem, hogy párja sincs a földön.

–  Olyan lesz! – ígérte a dajka. – De annak ára van: két dolgos kéz, mely megszépíti.

Seholsincs Liza mit tehetett mást, nekilátott a munkának. Bár néha a tüske szúrta ujjait, a por lepte ruháját, mégis hűségesen követte dajkája t minden utasítását. Legvégül kipirult arccal nézett végig a rózsabokron.

– Ez lett a legszebb! – kiáltotta elégedetten.

– S milyen szép lesz akkor, ha majd újra és újra virágba borul, így hálálva meg, amit érte tettél. Valahányszor erre jársz és ránézel, eszedbe jut majd, hogy ez a szépség a kezed munkája nyomán bontakozott ki, így válik a te boldogság rózsáddá – tette hozzá a dada. – Mert nincs is nagyobb boldogság, mint amit munkád gyümölcse okozhat.

A következő reggelen Lizát már a kertben találta a dajkája. Egy újabb rózsatövet gondozott a hercegnő. S ahogy teltek a napok, múltak a hónapok, Liza egyre nagyobb szeretettel és egyre ügyesebben ápolgatta virágait.

A király kertjében még soha nem illatoztak olyan pompás rózsák, mint azon a nyáron. Liza pedig büszkén sétált a bokrok között. És ha egy alattvaló megpillantotta őt, mélyen meghajolt előtte, s azt mondta: „Még egy ilyen szorgalmas hercegnő sehol sincs a földön!” Seholsincs Liza pedig még soha nem volt ilyen boldog.

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Limy, amatőr költő, író és meseíró

Bemutatkozás: Bölcsész vagyok – magyar-történelem szakos középiskolai tanár – diplomám és életszemléletem tekintetében egyaránt. A tanítás mellett, amennyire időm engedi, írok verseket, meséket, novellákat, színjátszó csoportomnak szövegkönyvet is az Ádámok és Évák Ünnepe rendezvény kapcsán. Rendszeresen jelentek meg meséim és gyerekverseim a MeseLes gyerekirodalmi oldalon. Több országos pályázaton is sikerrel s...