Kép forrása: gyerek rajz
Mikulás.
Itt a tél, itt a tél,
a szél titkot mesél.
Vacogó hideget,
didergő gyereket.
Lágy hívó dallamot,
apót, ki ballagott.
Az úton csendesen,
megállva megpihen.
Körbe néz, úgy figyel.
Örömre, merre lel?
Fülel erre - arra,
a dalt mégse hallja.
Beles ide - oda,
ni csak, itt a csoda.
A kályha melege,
rajta sült gesztenye.
Az ablakban alma,
mellette kis csizma.
Gyorsan tele rakja.
Mosoly a szobában,
ded anyja karjában.
Nevet a Mikulás,
szebbet biz sose lás.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Kerek dombon, kerek erdő, elvész benne a tekergő. Jár a hegyen, jár a völgyön, tarka réten fűre dőljön. Fordul a föld, dobban a szív. Kelj fel hát! A messzeség hív. Jöjj te, kikelet, és trilla, tie...
Elolvasom
1./ Ott, hol a Szilas-patak ered, s szalad ki lankás rétre, fák közt magában ház áll, rejtve. Vajon kik lakhatnak benne? Anyó, papó s két leányka, velük esett meg e csoda. A csoda, melyről most mes...
Elolvasom
Lengő karja ringat csendesen, állom hintóján fut sebesen. Magasban kering, száll messzire, csoda mesék tünde kertjébe. Láthatsz száz csodát, tűnő reményt, merengve a szirén énekén. Ringva mese teng...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Làszlò Sàndor Irò, költô, meseiró
László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspá...