Kép forrása: gyerek rajz
Mikulás.
Itt a tél, itt a tél,
a szél titkot mesél.
Vacogó hideget,
didergő gyereket.
Lágy hívó dallamot,
apót, ki ballagott.
Az úton csendesen,
megállva megpihen.
Körbe néz, úgy figyel.
Örömre, merre lel?
Fülel erre - arra,
a dalt mégse hallja.
Beles ide - oda,
ni csak, itt a csoda.
A kályha melege,
rajta sült gesztenye.
Az ablakban alma,
mellette kis csizma.
Gyorsan tele rakja.
Mosoly a szobában,
ded anyja karjában.
Nevet a Mikulás,
szebbet biz sose lás.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Elmondok nektek egy mesét, a lányról ki mindig csak zsémbelt. Reggel kinyitotta szemét, s dohogott mikor felkelt. Ablakán eső csepp zenélt, ő mérgesen ágyára térdelt. Nagyi gyere! kiáltotta, s az b...
Elolvasom
Találkozás a tejút előtt Láttad már, milyen az éjszakai égbolt? Ha városban laksz, nem sokat láthatsz belőle. Az álmot hozó est beköszöntével az utcákat megvilágító kandeláberek árasztják magukból ...
Elolvasom
Ha most felnéznél a csillagos égre, érdekes fényjelenséget láthatnál. A Tülkölőt, a kis piros autót, amint nagy sebességgel, a súrlódástól felizzva, mint egy üstökös, amely a fénylő Napnak közelébe...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Làszlò Sàndor Irò, költô, meseiró
László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspá...