Barion Pixel

Mikulás


Itt a tél, itt a tél,
a szél titkot mesél.
Vacogó hideget,
didergő gyereket.
Lágy hívó dallamot,
apót, ki ballagott.
Az úton csendesen,
megállva megpihen.
Körbe néz, úgy figyel.
Örömre, merre lel?
Fülel erre - arra,
a dalt mégse hallja.
Beles ide - oda,
ni csak...

Kép forrása: gyerek rajz

Itt a tél, itt a tél,

a szél titkot mesél.

Vacogó hideget,

didergő gyereket.

Lágy hívó dallamot,

apót, ki ballagott.

Az úton csendesen,

megállva megpihen.

Körbe néz, úgy figyel.

Örömre, merre lel?

Fülel erre - arra,

a dalt mégse hallja.

Beles ide - oda,

ni csak, itt a csoda.

A kályha melege,

rajta sült gesztenye.

Az ablakban alma,

mellette kis csizma.

Gyorsan tele rakja.

Mosoly a szobában,

ded anyja karjában.

Nevet a Mikulás,

szebbet biz sose lás.

Làszlò Sàndor, Irò, költô, meseiró

László Sándor Budapesten született. Hosszú – hosszú időn keresztül a Fővárosi Tűzoltóságnál a szirénázó piros autók, majd a reptéren a magasban repkedő repülők közelében dolgozott tűzoltóként. Már ebben az időben színeseket rövid riportokat írt munkatársairól, sportolókról a „Tűzvédelem” című szakmai újságba. Az Eszterházy Károly Katolikus Egyetem diákjaként tanári diplomát szerzet, később a Károli Gáspár Ref...

Vélemények a versről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!



Sütibeállítások