Mindent tudni

Mindent tudni.

Mindent tudni

Valahol a lidércek lakta lápvidék határában, ahol a folyó sodrása lelassul, számtalan ágra szakad szét és deltát hoz létre, a nádasok rejtekében terül el a Béka Királyság. Mindenféle ugró-úszó kétéltűnek otthona a lomha és bumfordi varangyoktól a kecses kecskebékákon át a sárga- és vöröshasú unkákig. Csendesen és békésen, senkit nem zargatva tengetik mindennapjaikat. Ám ez közel se jelenti, hogy életük unalmas volna.

Történt egy napon, hogy egy ifjú levelibéka-legény, Ugrancs Hoppola igen mély töprengésbe esett reggeli legyeskásája felett. Gondolkodása pedig a következő kérdés körül forgott: vajon elég okos-e? Tud-e eleget?
Mindig osztályelső volt a békaiskolában, kiváló eredményeket szerzett, s ebihalkora óta rendszeresen hallgatja a vén békabölcsek történeteit. Temérdek tudást halmozott fel, mégis úgy érezte, ez nem elég. Tudhatna többet.
- Édesanyám! Ki a legokosabb a békák között? – kérdezte.
- A vénséges vén Buford, királyunk tanácsadója. – felelte anyja.
- Akkor felkeresem őt, s megtanulok mindent, amit ő tud.
El is ugrált a királyi palotáig, s tűvé tett minden zugot a tanácsadó után. Egy eldugott teremben talált rá. Kövérkés, ráncos, mogorva barna varangy volt. Hoppola kérlelni kezdte, hogy tanítsa, de az nem adta be egykönnyen a derekát. Hosszasan könyörgött és ígért fűt-fát, mire a varangy beadta a derekát és nekilátott átadni minden tudását.
Három napig egyfolytában magyarázott, éjjel-nappal, megállás nélkül, mire azt mondta:
- No, ennyit tudok.
Hoppola meglepődött. Csak ennyit? Hisz ennek jó részét ő maga is tudta, hallotta korábban. Ennyi tudás nem elég, többre vágyott. Megkérdezte hát:
- Buford, ki a legokosabb az állatok között?
- Úgy tudom, egy vak farkas, aki fent él északon, a hegyekben.
- Akkor felkeresem őt, s megtanulok mindent, amit ő tud.
Elindult. Hajtotta a kíváncsiság, a tudni vágyás, szinte falta a távolságot. Békaléptékben hamar megérkezett a hegyekbe, s rövidesen megtalálta a vak farkast. Illőn köszöntötte, s kérte szépen, tanítson meg neki mindent, amit tud. A farkas elmosolyodott.
- Nagyon sok tudás lesz az ilyen csöpp békakobakba.
- Nem baj, nem baj! Tudni szeretnék mindent!
- Ám legyen. Hallgass hát!
Azzal mesélni kezdett. Három héten és három napon át éjjel-nappal mesélt, mondta az elfeledett legendákat, a túlélés fortélyait, minden élőlény szokásait. Mikor a végére ért, ismét elmosolyodott.
- No, eleget tudsz már, kisbéka?
De Hoppola úgy érezte, ez is kevés. Feje zúgott a temérdek információtól, mégis azt gondolta, ha ilyen véges, rövid idő alatt elmondta minden ismeretét a vak farkas, akkor ez nem lehet a földkerekség összes tudása. Márpedig ő arra vágyott. Így hát megkérdezte:
- Vak farkas, ki a legokosabb az egész világon?
- Amennyire én tudom, a Vadon Varázslója.
- Akkor felkeresem őt, s megtanulok mindent, amit ő tud.
Szerencsére a bölcs öreg nem lakott messze a farkastól. Hoppola hamar megérkezett a barlanghoz, ahol az meghúzta magát. Nagyszakállú, varkocsos hajú öregember volt, aki köpenyét két szarvasaganccsal rögzítette vállán. A kis béka megszólította:
- Igaz, Vadon bölcs Varázslója, hogy te vagy a legokosabb a földkerekségen?
- Vannak, akik ezt mondják – vont vállat az öreg.
- Akkor te bizonyosan mindent tudsz. Kérlek, taníts meg rá engem is! Mindent tudni szeretnék! Mindent!
A varázsló a békára emelte tekintetét és komoly hangon szólalt meg:
- Mindent tudni szeretnél? Ha ez valóban így van, elárulok neked három titkot. Ha azokat jól megérted és eszedbe vésed, s még utána is mindent tudni akarsz, megteszek minden tőlem telhetőt. Megegyeztünk?
- Meg, meg! – bólogatott Hoppola.
- Első titok: mindent tudni veszélyes. Mert aki mindent tud, az tisztában van minden szomorúsággal, gonoszsággal, fájdalommal is, s a bánat és a félelem fogja uralni a napjait, nem az öröm.
- Igaz, igaz – komorodott el Hoppola. Ebbe bele se gondolt, pedig már eddig is sok rémisztő és keserű dolgot hallott.
- Második titok: mindent tudni magányos. Mert aki mindent tud, az folyamatosan gondolkodással kell töltse napjait, hogy el ne feledje tudását, s így nem marad ideje élni.
- Igaz, igaz – lett még felhősebb Hoppola kedve. Már ennyi információt is alig bírt megjegyezni. Ennél is többel még nehezebb dolga lenne.
- Harmadik titok: mindent tudni örök hajsza. Mert aki mindent tud, rádöbben, hogy valójában semmit se tud, mert minden válasz egy újabb kérdést szül, s mindig ott lebeg majd feje felett a jövő, amit senki se ismer teljesen.
- Igaz, igaz – bólintott beletörődve Hoppola. Megértette: olyasmit kívánt, ami túl fogas feladat lenne még egy bölcs, koros varázslónak is, nem hogy egy csöpp levelibékának. Halkan sóhajtott, mielőtt megszólalt:
- Azt hiszem, mégse szeretnék mindent tudni. Lehetetlenség.
- Látod, kis béka, bölcsebb vagy most már, mint bárki más. Mert nem számít, mennyit tudsz, hanem csak az, miként használod. Annál bölcsebb pedig nincs, aki ismeri a saját képességeit s annak határait. Menj hát haza, s élj boldogan e bölcs tudásoddal!

Hoppola úgy tett, ahogy a varázsló javasolta. Nem hajszolta tovább a mindent tudást, abból gazdálkodott, amit addig s azután szerzett. Bölcsességéért a béka király maga mellé vette tanácsadójának, s kinevezte a békaiskola legfőbb tanítómesterévé. Így élt boldogan, amíg meg nem halt.