MIÓKA ÉS A PÁRNAMUMUS

MIÓKA ÉS A PÁRNAMUMUS.

Egyszer volt egy házikó, amiben Cicamama és Mióka lakott.

 Mikor beesteledett, Cicamama így szólt a kiscicához:

- Rakd szépen el a játékaid, mielőtt aludni mész.

A kiscica helyére tett néhány játékot, a többit pedig belökdöste az ágya alá, és mint aki jól végezte dolgát, ágyba bújva várta az esti mesét.

Cicamama a mesekönyvvel Mióka ágya szélére ült, és felolvasta belőle a kiscica kedvenc meséjét, aztán betakarta a margaréta mintás paplanjával, és eloltotta a feje fölött az olvasólámpát.

- Aludj jól Mióka! – mondta Cicamama, mielőtt kilépett a szobájából.

Mióka egy ideig csak forgolódott a paplanja alatt, majd nyöszörögni kezdett.

Cicamama ahogy meghallotta, kibújt a jó meleg takarója alól, papucsot húzott, és átsietett a kiscica szobájához.

- Mi a baj, Mióka? – kukkantott be Cicamama a sötét szoba ajtaján.

- Mumus van az ágyam alatt – suttogta ijedten Mióka.

Cicamama felkapcsolta a lámpát, letérdelt az ágya elé, és bekukucskált alá, hogy megnyugodjon a kiscica.

- Nincs itt semmiféle mumus, csak ez a kismozdony, a fél pár cipőd meg a színes ceruzák – válaszolta, miközben előhúzta onnan az összeset.

Mióka csendesen nézte Cicamamát, miközben a kismozdonyt a helyére tette, és a ceruzáit a tolltartóba rakosgatta. Mire a cipőt is a párja mellé tette, már el is aludt.

Másnap este, mikor Cicamama újból felolvasta a kiscica kedvenc meséjét, és betakarta a paplanjával, majd az olvasólámpát is eloltotta a feje fölött, Mióka megint nyafogni kezdett:

- Mumus van az ágy alatt!

- Nincsen! Ha nem hiszed, nézd meg magad! – válaszolta Cicamama, és türelmesen megvárta, míg Mióka kimászik az ágyából és félénken benéz alá.

- Most tényleg nincs itt – pironkodott a kiscicus és visszamászott az ágyába, majd nem sokkal később el is aludt.

Cicamama ezúttal nem tért nyugovóra, hanem elővette a varródobozát, meg a szekrénye fiókjából egy pár zoknit és egy pár kesztyűt. Az ágyában heverő kispárnát is magához vette, a hintaszékbe ült, és varrni kezdett.

Rózsaszínű kispárnája két oldalára felvarrta a sárga kötött kesztyűket, hogy legyen a párnának két keze, a piros-fehér csíkos zoknikat pedig az aljára varrta fel, hogy lába is legyen.           

 Talált a varródobozban kék színű gombokat, abból lettek a párna szemei. Igaz, az egyik egy kicsit kisebb volt a másiknál, így olyan lett a párna, mintha kacsintana, amin Cicamama el is nevette magát. Ezután óriási piros kabátgombot varrt a közepére, az lett az orra. Végül narancs színű fonalból mosolygós szájat hímzett az orra alá. Ahogy elkészült vele, Mióka szobájába sietett és az ágya alá rejtette a párnát.

Amikor megint eljött az este, Cicamama ismét felolvasta a kiscica kedvenc meséjét, aztán betakarta, és eloltotta az olvasólámpát. Még a szoba ajtajáig sem ért el, mikor Mióka újból rázendített:

- Mumus van az ágyam alatt! – jajgatta riadtan.

- Hát, ha ott van, húzd elő! – válaszolta Cicamama, és megvárta míg Mióka bátortalanul kimászik az ágyából és bekukucskál alá, ahonnan egy kesztyű kezű, zokni lábú, piros orrú párnamumus kacsintott rá.

A kiscica először csodálkozva nézett farkasszemet a párnamumussal, majd kiráncigálta onnan, és magához ölelte.

Cicamama pedig úgy csapta össze a két tenyerét, mintha valóban meglepődött volna. azon, amit lát, majd csak ennyit mondott:                                                                                                              

- Nahát! Egy mumus!

Mióka eközben visszamászott az ágyába, a párnamumushoz bújt, és úgy aludt reggelig, mint a tej.