TAPÉTAMACIK

TAPÉTAMACIK.

Egyszer régen, amikor még csak nyolc év körüli lehettem és macis tapéta borította a szobám falait, átjött hozzám Kata leckét írni.

Miközben a betűket firkantottam, néha Kata füzetébe is belesandítottam, ahol olyan gyöngybetűk sorakoztak egymás mellett, mintha a tanitó néni írta volna.

Megvallom, egy kicsit bántott, hogy az én füzetemben inkább felborult kuglibábukra hasonlítottak a betűk, de ez annyira azért mégsem zavart, mint amikor Kata felpillantott a füzetéből a falra, és csak ennyit mondott a sok maci láttán:

- De ciki!

Talán hihetetlennek tűnik, mert addig fel sem tűnt, hogy a tapétától milyen kisgyerekes a szobám, csak attól a perctől kezdtek zavarni a falon a mackók. Különösen az a három, amelyik az íróasztalom felett olyan pimaszul figyelt engem.

- Mit bámultok! – rivalltam rájuk ahogy újra egyedül maradtam, de a számon is rekedt minden további szó, mert a macik hirtelen megmozdultak a falon.

- Lizinka vagyok - szólt az egyik.

- Engem meg Berkenyének hívnak – integetett a mancsával a másik.

- Az én nevem Pimpó - mondta kedvesen a harmadik, pedig mind a hárman rám is ölthették volna a nyelvüket, amiért olyan csúnyán rájuk förmedtem.

- Tudtok beszélni? -  kérdeztem meglepődve.

- Hogyne tudnánk - kuncogott Berkenye.

- Azt is el tudjuk olvasni, amit a füzetedbe írsz - tette hozzá Lizinka.

- Bizony - bólogatott mosolyogva Pimpó.

- Ezt a macskakaparást? -  kérdeztem szégyenkezve.

- Azon tudunk változtatni - mondta Lizinka, aztán így folytatta:

- Látod a karunkra fűzött kosarakat?  

Bólintottam, hogy látom, bizony.

- Varázspor van bennük, amivel, ha meghintjük azt az üres füzetet, amelyik a fiókodban hever, napról napra szebb betűket írsz majd bele. - folytatta Lizinka, és huncutul Berkenyére hunyorított.

- A gyakorlófüzetre gondoltok? - kérdeztem, miközben előkotorásztam a fiókom aljából.

- Bizony - mosolygott Pimpó.

- Varázspor nem létezik, csak a mesében! - nevettem hitetlenkedve.

- Írj a füzetbe minden nap néhány mondatot, és meglátod, hogy egy hét múlva már hatni kezd a varázspor ereje - válaszolta Berkenye, miközben hullott a füzetre az aranyszínű por mindkettőjük kosarából, majd elillant mint a szivárvány az égről.

- És Pimpó? - kérdeztem - Ő nem hint a füzetemre varázsport?

- Pimpónak üres a kosara. Azt neked kell megtöltened - válaszolta Lizinka.

- Bizony! - mosolygott Pimpó.

- Mivel töltsem meg? Nekem nincs varázsporom! - kiáltottam ijedten, de a mackók többet már nem válaszoltak, csak néztek rám mozdulatlanul a tapétáról.

- Még hogy varázspor - dünnyögtem magamban, de kíváncsiságból azért mégis kimásoltam a kedvenc mesekönyvemből néhány mondatot minden nap.

Nem is kellett sokat várnom, mert még egy hét sem telt el, amikor meglepődve láttam, hogy minden egyes betű délcegen áll már a vonalak között a gyakorlófüzetemben.  

- Talán varázspor volt mégis? - kérdeztem csodálkozva a tapétamaciktól, de azok mozdulatlanul álltak üres kosaraikkal, csak Pimpóé telt meg aranyszínű porral.