Morzsikó és a táltos paripa


https://smaragdkiado.hu/termek/varazslatos-mesketek-1-meseerdo/

   Egyszer volt, hol nem volt, csak a nagyapám nagyapja emlékszik arra, hogy merre, élt egy kicsiny kis falucskában Morzsikó, egy vekni kenyérből életre kelt legény. Pajtásai, Szél legény és Nap úrfi keltették életre, édesanyja és édesapja nagy örömére. A ke...

Kép forrása: pixabay

   Egyszer volt, hol nem volt, csak a nagyapám nagyapja emlékszik arra, hogy merre, élt egy kicsiny kis falucskában Morzsikó, egy vekni kenyérből életre kelt legény. Pajtásai, Szél legény és Nap úrfi keltették életre, édesanyja és édesapja nagy örömére. A kemencepadkán tanyázott, ott volt megvetve az ágya. Haj, de jól érezte ott magát! Nap hosszat versenyt heverészett cicóval, anyó fekete macskájával, ám ha arra tévedtek hosszú útjuk során a pajtásai, nagyokat játszottak.

    Egy reggelen Nap úrfi és Szél legény izgatottan keltette fel álmából Morzsikót. Egymás szavába vágva mesélték neki, hogy nagy bajban van a szomszédos királyság, mert egy háromfejű sárkány fenyegeti őket azzal, hogy felperzseli a földjeiket, felfalja, aki az útjába kerül, ha nem találnak gyógyírt a bajára.

  • Mi a baja? – Kérdezte Morzsikó.
  • Azt nem lehet tudni, mert nincs az a legény, aki a közelébe merészkedne! Már hetvenhét vitéz megpróbálta, de mind odaveszett! A király felajánlotta a fele királyságát, csak valaki segítene az ország nagy baján.
  • Bárcsak lenne egy táltos paripám! – Sóhajtotta a legény, bizony megpróbálnék segíteni a király baján!
  • Azon ne múljék! – Kiáltott fel Nap úrfi. – Szél legény, látod azt a falovat, amit Morzsikó papája faragott? Nosza, leheljük életre!

A szót tett követte. Nagy szél kerekedett, Fényesség járta be a kis szobát, amikor legközelebb odanézett Morzsikó, a fa lova nem volt sehol.

  • Jól eltüntettétek a lovam, most mi lesz?
  • Nézz csak ki az udvarra! – Mondták a pajtásai.

Morzsikó kinézett, hát lássatok csudát! Kinn az udvaron rúgkapált egy csodaszép táltos paripa. Annak a szőre olyan fekete volt, mint a legsötétebb éjszaka, és olyan fényesen ragyogott, mint a legragyogóbb csillag. A homlokán a hold képe látszott, az orrlyukaiból gőz tört elő, patája nyomán a föld csak úgy szóródott szerte-szét!

Morzsikó felvette az ünneplős gúnyáját, felnyergelte a táltos paripát, az meg megszólalt:

  • Hová megyünk édes gazdám?
  • Egyenesen a szomszéd királyságba, ott is a sárkány elibe.
  • Hogy menjek kedves gazdám, mint a szél, vagy mint a gondolat?
  • Száguldj, mint a szél, kedves lovam!

Odaértek egy óriási barlang szájához. Már messziről érezték a kénköves bűzt. Morzsikó bekiáltott a barlangba.

  • Gyere ki te sárkány, küzdj meg velem!

Hatalmas lángcsóva jelent meg a barlang szájánál, Morzsikónak hátrább kellett húzódnia, el ne találja. Az után mély morgás, hogy beleremegett a föld, majd egyszerre három hatalmas sárkányfej.

  • Te vagy az a híres Morzsikó, már sokat hallottam felőled! – Ordította a sárkány mind a három fejével egyszerre. - Tágulj innen, mert megeszlek!
  • Nem félek tőled, inkább mondd meg mi bajod, miért ordítasz ilyen veszettül? Miért akarsz egy egész királyságot felfalni?
  • Mert fáj a fogam, itt, ni! – Mutatott a középső fejében lévő szemfogára a sárkány.
  • Csak ez a baj? Ezen könnyen segíthetünk, mutasd, kihúzom!
  • Még mit nem? Nem engedem, hiszen az fáj!
  • Dehogy fáj, csak hunyd le a szemed, és már kész is, megígérem!
  • De ha fájni fog, azonnal felfallak! – Ígérte a sárkány.
  • Jó, felfalhatsz, de ha nem fáj, akkor behúzódsz a barlangodba, és elő sem jössz többé, nem ijesztgeted a királyt és a népét ezen túl. – Egyezkedett Morzsikó.
  • Nem, persze, hogy nem, megígérem, csak szabadíts meg ettől a rossz fogtól!- Azzal becsukta min a három fején mind a hat szemét.

Morzsikó gyorsan kötött egy kötelet a rossz fogára, megfogta a végét, és azt mondta.

  • No, kedves paripám, most száguldj, mint a gondolat.

Még ki sem mondta, a paripa meglódult, a fog kirepült, Morzsikó elengedte, meg sem állt a királyság legmélyebb tengeréig. Még ma is palotának használja a csikóhalak nemzetsége.

  • Most már kinyithatod a szemed! – Mondta a sárkánynak Morzsikó.
  • Nahát, tényleg nem fájt! – Hálálkodott a sárkány, és azonnal behúzódott a barlangjába, ki sem jött többet!

Morzsikó szépen hazaporoszkált a táltos paripáján, a jutalomra sem tartott igényt. Otthon aztán bekötötte a lovát az istállóba, elbúcsúzott a pajtásaitól, és behúzódott a kemencepadkára az ő jó meleg vackára. Még ma is ott alszik, ha csak Szél legény és Nap úrfi fel nem ébresztette az óta!

 

Apor Kata, amatőr író

Ezt a mesét írta: Apor Kata amatőr író

Kaliczka Tamásné vagyok. Papír- írószer üzletet vezetek Budapesten és Romhányban. Érzékenyítve vagyok egyaránt a városi és a vidéki életkörülményekre is. Minden és mindenki érdekel, fogékonyan reagálok a szociális eseményekre, az emberi viszonyokra. Kisgyermekkorom óta szeretem a meséket, ennek következményeképpen szinte álomvilágban élek. Íróként először 2018-ban mutatkoztam be. Novellákkal kezdtem, ...


http://mocorgohaz.hu/

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!