Sarkantyús tiszteletbeli gazdivá lesz


https://webshop.meskete.hu

      Már kezdtek sárgulni a fákon a levelek. Egyre többször borzolta a hűs szellő Sarkantyús gyönyörű tollait. Nem bánta. Olyan meleg volt a nyár, hogy külön jó érzéssel töltötte el az őszi szél hűvöse. Egy-egy levél már leszállingózott a bokrokról, de azért a nap még felmelegítette sugaraival a baromfis udvar lakóit. Sarkantyús nagyot nyújtózott az ól előtt. Megigazította szárnyait, és büszkén körülnézett. Számba vette testvéreit, a tyúkocskákat, mind megvoltak. Anyó kissé távolabb már kapirgált. Úgy döntött leballag a patakpartra barátjához Kazihoz, a kacsához. A gondolatot tett követte. Elgondolkodva baktatott a gyalogúton. Azon tanakodott magában, mivel üssék agyon az időt. A rakoncátlan szél belekapaszkodott egy fa koronájába, és lerázott róla pár levelet. – Megvan! – Csapott a homlokára a kiskakas. – leveleket úsztatunk a patakon! Az nagyon izgalmas lesz! – Megszaporázta lépteit. Ekkor hirtelen nagy ütközés! - Csak azt vette észre, hogy hempereg a porban.

  • Hű, mi történt? –Tápászkodott, fel kábán és rázogatni kezdte magát.
  • jaj, jaj, jaj, ne haragudj! – Lihegett egy nyálas száj felette.
  • Mit képzelsz? Ki vagy te, hogy csak úgy felborítod a gyanútlan kakasokat? Nem tudsz vigyázni?

Egy nagy nyelv indult meg Sarkantyús feje felé, és beterítette nyállal. – Pfúj! Pfúj! Pfúj!- prüszkölt a kiskakas.

  • Puszi kutya vagyok. Ne haragudj rám! Nem akartalak fellökni, de láttad, hogy rohannak a levelek? Muszáj megfogni őket! Kergetőzni akarnak! Látod? Olyan jó játék! Nem vettelek észre! én nagyon gyorsan tudok ám futni! Mindet lehagyom, és jól széttépem őket! Hrrr!

Puszi kutya annyira belemelegedett a magyarázkodásba, hogy rohanni kellett neki gyorsan egy kört Sarkantyús körül, mert nem bírt egy helyben maradni nagy izgalmában. A kiskakast majdnem újra felborította.

  • Na! Lassabban a testtel! Én Sarkantyús vagyok, a kakas! És azt mondom, tanúsíts nagyobb önfegyelmet!
  • Jó, jó, - Állt meg egy pillanatra lihegve Puszi. - De annyit mondhatok, hogy nekem csak az parancsolhat, aki a gazdám! Annak szót fogadok. Akárkinek nem. Ez törvény. Nálunk, kiskutyáknál. De szerintem a nagy kutyáknál is. Futás! – És megint szaladt egy kört Sarkantyús körül. A farkát közben úgy csóválta majd leesett. – Nézd, Sarkantyús! Nézd, egy csomó levelet el tudok kapni egyszerre! Vau, vau, vau!

Sarkantyús teljesen elszédült, amíg nézte a kutyust, ahogy körülötte szaladozik, képtelenség volt szemmel követni!Tényleg nagyon gyors volt. A kiskakas hamar feladta. Kóválygott a feje, azt hitte elesik újra, de már magától.

  • Állj! Állj már meg egy kicsit, te szeleburdi kiskutya! Tartozol nekem, amiért fellöktél!
  • Nem tartozom, mert bocsánatot kértem. Emlékszel? – Replikázott lihegve Puszi.
  • Jó, de tudod mit?
  • Mit? – Kíváncsiskodott szájában egy levélcsomóval a kutyus.
  • Mit szólnál, ha én lennék a gazdád?
  • Te? Egy kakas?
  • Miért ne? Lehetnénk barátok is, csak szót fogadnál nekem, és nem szaladoznál körülöttem. Én meg megmutatom cserébe, hogyan kell hajózni levelekkel a patakban.

Puszi elgondolkodott. Még meg is állt, nagy igyekezetében. A farkát azért gyorsabban csóválta! Az őszi napsugár kedvtelve játszadozott csillogó barnás fekete szőrén.

  • Tudod mit, Sarkantyús? Tényleg nem akartalak fellökni, de nem lehetsz a gazdám, mert már van egy gazdim. Nagyon szeretem, és feltétlen engedelmességet fogadtam neki. – Látva a kiskakas elkeseredett képét hozzátette. – Viszont, tiszteletbeli gazdának nyilvánítalak, lehetsz a barátom, és megígérem, hogy vigyázok rád és nem szaladozok – Itt megállt egy pillanatra a beszédben és latolgatta kicsit a mondanivalóját. – Nem szaladozok olyan gyorsan körülötted. Jó lesz így? - Bökte ki hamarjában.

Sarkantyús boldogan kihúzta magát. – Jó, jó lesz így! – felelte. – Akkor megyünk leveleket úsztatni?

  • Megyünk! Vau, vau, vau! Futás! Ki ér a patakhoz előbb? – És, mint akit puskából lőttek ki, eliramodott.
  • Hát persze, hogy te! – Morgott Sarkantyús, és szedte a lábát a kiskutya után, nehogy nagyon lemaradjon!

A patakparton Kázmér már javában nevetgélt Puszival.

  • Te, Sarkantyús! Tényleg meghempergetett ez a pernahajder?
  • Na, azért nem hemperegtem olyan nagyon! Fellökött ez tény, de bocsánatot kért, és én megbocsátottam neki! Annál is inkább, mert megegyeztünk, hogy én leszek a gazdája! - Húzta ki magát peckesen kakaskánk.
  • Tiszteletbeli! – Helyesbített azonnal Puszi.
  • Jó, jó, az mit sem változtat a tényen! Tiszteletbeli gazdaként szót fogad nekem, és ez a lényeg!
  • Komolyan? – Hüledezett Kázmér?
  • Amennyiben arra kér, hogy ne szaladozzak körülötte! De távolabb lehet, arra már nem ér! Futás! – És Puszi rohant a patak partján végig a levelek után, kergette őket amerre a szem ellát. Egy pillanat múlva már csak boldog farkcsóválását lehetett látni, majd azt sem.
  • Kázmér barátom gyere, úsztassunk levélhajót, jó?
  • Naná! Azt szeretem!

Észre sem vették, úgy eltelt az egész nap. Boldogan leúsztattak a patakon annyi kishajót, amennyit csak eléjük fújt a szél. sarkantyús este elbúcsúzott Kázmértól, és hazafelé arra gondolt, hogy Puszi talán még most is a leveleket kergeti, valahol távol.

 

Apor Kata, amatőr író

Ezt a mesét írta: Apor Kata amatőr író

Kaliczka Tamásné vagyok. Papír- írószer üzletet vezetek Budapesten és Romhányban. Érzékenyítve vagyok egyaránt a városi és a vidéki életkörülményekre is. Minden és mindenki érdekel, fogékonyan reagálok a szociális eseményekre, az emberi viszonyokra. Kisgyermekkorom óta szeretem a meséket, ennek következményeképpen szinte álomvilágban élek. Íróként először 2018-ban mutatkoztam be. Novellákkal kezdtem, ...


https://webshop.meskete.hu

Vélemények a meséről

Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!