Mosolygó alma

Mosolygó alma.

Egyszer volt, hol nem volt, egy mosolygó alma. Az almafa ágai közt boldogan élt, mindig vidám és derűs volt, és mindenki szerette őt a kertben. A mosolygó alma mindig kiváncsian figyelte, ahogy a madarak énekelnek, a pillangók röpködnek és a virágok illatoznak. Minden reggel, amikor felébredt, az első dolga az volt, hogy mosolyogjon az égre, hogy jó reggelt kívánjon az egész világnak.

Egy napon az almafa körül kezdtek panaszkodni a többi gyümölcsfák. A szomszédos cseresznyefák azt mondták, hogy nekik nincs olyan szép viráguk, mint az almafának. A körtefák azt panaszolták, hogy soha nem kíván senki jó reggelt nekik, mert nem tartanak ilyen szép gyümölcsöt. Az alma hallgatta a panaszokat, majd mosolyogva válaszolt nekik: "Mindannyian szépek és különlegesek vagytok a magatok módján. A cseresznyefák virágai csodálatosak, és a körtefák gyümölcsei finomak. De az életünk nemcsak arról szól, hogy milyen jól mutatunk vagy milyen a termésünk. A lényeg az, hogy boldogok legyünk és örömet terjesszünk magunk körül."

Az almafa szavai megérintették a cseresznye- és körtefákat, akik rájöttek, hogy minden gyümölcsüknek megvan a maga varázsa és értéke. Elkezdtek többet mosolyogni és több örömet szerezni a kertben élőknek. Az almafa története gyorsan terjedt szét, és hamarosan az egész kertben mosolygó fák nőttek. A madarak boldogan énekeltek a mosolygó fák árnyékában, a pillangók boldogan libbenték körül a színes virágokat, és az emberek boldogan választottak gyümölcsöket az örömteli kertben.

Így élték boldogan napjaikat a mosolygó fák, mindig emlékeztetve a világot arra, hogy a boldogság és az öröm mindig ott található, ahol valaki tud mosolyogni a szeretet és a magabiztosság jegyében.