Kép forrása: Pixabay
Elveszett zokni.
Egyszer volt, hol nem volt, egy kis fiú, akit Karesznek hívtak. Karesznek volt egy nagyon különleges zoknija, amit imádott hordani. Ez a zokni mindig vidám és színes volt, és mindig jókedvet varázsolt Karesz arcára. Egyszer nagyon sokáig keresgélte, de Karesz nem talált a zoknijának a párját. Mindenhol megnézte, szétszedte az összes fiókot és szekrényt, de a zokni párja továbbra sem került elő. Karesz elszomorodott és aggódni kezdett, hogy soha többé nem fogja megtalálni a zokni társát. Egy nap azonban, miközben a házban játszott, a padlón meglátott egy másik zoknit. Ez a zokni egészen más volt, mint az összes többi, amit Karesz valaha látott. Nem volt vidám és színes, hanem egyszerű és szürke, ráadásul elég kicsi volt. Karesz elővette a szürke zokniját, és elkezdett beszélgetni vele: "Kedves zokni, talán te lennél a párja. Bár kicsit más vagy, mint az enyém, mégis megtetszettél. Nos azt hiszem, hogy nem kell hasonlónak lennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat együtt." A szürke zokni mosolyogva válaszolt: "Karesz, nagyon örülök, hogy megtaláltalak. Én is keresgéltem a páromat, de rájöttem, hogy nem fontos, hogy pontosan ugyanolyanok legyünk. A lényeg az, hogy együtt boldogan töltjük az időt."Karesz és a szürke zokni azóta elválaszthatatlan barátok lettek. Együtt játszottak, sétáltak és fedezték fel a világot. Karesz rájött, hogy a párját nem kell feltétlenül ugyanolyanra találni, hanem az igazi társ, barát az, aki boldogságot és örömet hoz az életébe. Így éltek boldogan mindvégig, a kék és a szürke zokni örökre összenőttek, és Karesz mindig vidáman járta tovább az életét a fele más zoknikba.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Sódar Andrea Amatőr
Sódar Andrea vagyok Szegedről. Három gyermekem van 32,27 és egy 6,5 eves fiúcska.. Kisfiamat pici korában nem érdekelték a mesék. Nem tudtam olyan mesét találni, ami lekötötte volna így, hát neki kezdtem az írásnak.Így született meg jónéhány mesénk.