Munka, móka, mulatság

Munka, móka, mulatság.

A nap sugarai még alig bújtak elő, amikor a manólányok az erdőbe indultak. Blanka vargányát gyűjtött, hogy gombás párnácskákat süthessen a másnapi vásárra. Manka erdei bogyókkal szedte tele kosarát. „Remélem, idén elnyerem a legjobb lekvárkészítőnek járó Aranyfakanalat!” – ábrándozott. Bianka, a legkisebb manólány pedig készségesen segített barátnőinek a gyűjtögetésben. Az úton hazafelé megpihentek egy padon.
- Vajon merre jár Panka? – tűnődött Bianka.
- Biztosan a holnapi versenyeket szervezi Jankával – felelte Manka. – Kíváncsi vagyok, milyen meglepetésekkel rukkolnak elő idén.

A lányok nem tévedtek. A manóikrek nyakig, sőt manósipkáig voltak a munkában, amikor Szeleburdi csiga felbukkant a fűszálak között:
- De jó, hogy megtaláltalak benneteket! – örvendezett.
- Hol jársz erre, ahol a manó se jár? –kérdezte Janka huncut mosollyal.
- Nagy kérésem volna – lihegte Szeleburdi. – Mi eddig kimaradtunk a vigasságból. A sünöknek lesz almahordó verseny, a mókusok célba dobhatnak makkal, a nyulak szobrokat rágcsálhatnak répából, a medvék szkanderezhetnek...
-  És ti, csigák..?– vágott a szavába Janka.
- Szeretnénk mi is versenyezni! – ingatta szégyenlősen csápjait Szeleburdi.
- Majd kitalálunk számotokra is valamit – ígérte Panka, miközben megsimogatta a bogarat, aki a kezére röppent: - Jó reggelt, Pöttöm! Mi járatban errefelé?
- Nekem is lenne egy kérésem. Ismeritek Nyurgát, a szöcskét? Úgy kipróbálná, milyen a repülés! Segítenétek valóra váltani a kívánságát?
- Reptessünk szöcskét? Ilyet még nem hallottam, amióta hegyesek a füleim! – ámuldozott Janka, majd magasra emelte a fejét: – De mi, manók nem ismerünk lehetetlent!
- Vannak ötleteid is, vagy csak a szád jár szokás szerint? – dohogott Panka, amikor kettesben maradtak.
– Ne fortyogj már, mint a banya üstje! – csitította testvére, de Panka csípőre tett kézzel hadarta:
- Nem volna szerencsés felsülnünk éppen most, amikor az egerek egyik rokona is eljön egyenesen a VÁROSBÓL a mulatságunkra. Aztán majd telecincogja a környéket azzal, hogy mi….
- Ez az! Ez a megoldás! Ő a megoldás! – ugrándozott örömében Janka. – Kérdezzük meg a LÁTOGATÓT! Egy messziről jött egér, aki olyan házban él, amelyben föl-alámozgó szoba van, sőt guruló dobozban is utazott már, sok mindent látott és tapasztalt. Biztosan tud tanácsot adni nekünk.

El is indultak, hogy megkeressék az egércsapatot. A rét kellős közepén bukkantak rájuk, amint a varázsvirág körül gyakorolták körtáncukat:
Dúsan terem makk és gomba, csipkebogyó a vadonba’,
Hull a mag, pereg a kalász, bő termést hoz az aratás.
A búzából kenyér készül, mindnyájunknak eleségül! – énekelték pörögve, forogva, miközben karjukat hol a magasba emeltek, hol lassan leengedték.
Pankát és Jankát meglátva, az egyik egér felrikkantott: - Macska bajsza, száraz kifli, két manólány feltűnt itt, ni!
- Úgy látszik Dömét úgy elvarázsolta a virág, hogy csak rímekben tud beszélni! - kacagtak a többiek.  Pankáék pedig egymás szavába vágva mondták el, hogy mi járatban vannak. Döme, a városi egér tüstént kihúzta magát:
-Jobb egérhez nem is fordulhattatok volna segítségért!  Máris remek ötleteim támadtak! – jelentette ki büszkén:

– Kell néhány szög és dolgos kéz, hozzá némi egérész, ha hosszú zsineg is akad, a munkánk gyorsabban halad! Virágkelyhet hozzatok: kisebbet és jó nagyot! – hümmögte, miközben egy gyűrött papírdarabot és megrágott ceruzavéget húzott elő a nadrágzsebéből, majd rajzolni kezdett. A többiek pedig Döme köré gyűltek, hogy lássák, mit tervez. Ő pedig méricskélt, mutogatott és magyarázott. Végül mindenki munkához látott: Voltak, akik egy hatalmas vargányát vonszoltak a rét közepére, más kalapácsot ragadt vagy a zsineget szabdalta, a manólányok pedig virágokkal megrakodva tértek vissza.

Másnap a vásárra látogatókat hihetetlen látvány fogadta: egy gombakörhinta, melyet bátran kipróbálhatott Nyurga, a szöcske is. Miközben vidáman repült körbe-körbe barátaival, Szeleburdi csiga a rajtvonalhoz csúszott társaival együtt, hogy nekivágjanak a kétméteres mezei csigavágtának.
- Hajrá Szeleburdi! – harsogták a manók és az állatok. Ő pedig röpke egy óra múlva boldogan és fáradtan szakította át a célszalagként szolgáló fűszálat.
- Micsoda nap! – mondta Döme egér elégedetten, egy gombás párnácskát majszolva.
- A legszebb nap! – kiáltotta Manka manó, miközben aranyfakanalán megcsillant a napfény.