Nagyfülű Torzonborz

Nagyfülű Torzonborz.

          Az apró gombaház körül csakúgy nyüzsögtek a manócskák, tündérek, pillangók, bogarak. Valamennyien a kőszegi Lupi-domb legújabb lakóját szerették volna látni. Az aprócska manógyerek egy lapulevélen szuszogott édesdeden és meleg tejről álmodhatott, mert nagyokat cuppantott álmában.

– Óóóóóól- mondta a szomszéd manó –, helyes manóbaba, de milyen nagy a füle! Talán majd elnövi!

– Juj, de édes pindurka manócska, de milyen torzonborz!- kiáltotta a másik szomszéd. Már csivitelték is a pletykás verebek, vitte hírül a szajkó és nevetgéltek a pintyek, hogy: – Nagyfülű torzonborz, nagyfülű torzonborz! Így maradt rajta ez a név: Nagyfülű Torzonborz! Manómama szemében ugyan ő volt a legédesebb, legokosabb manógyerek, de a többiek látták mennyire csúnya lett. Az orra megnőtt, a haja szénakazalra emlékeztetett, a fülei mégis kikandikáltak alóla és a fogai sem voltak mintapéldányok.

          Ugye most azt gondoljátok, hogy aki ilyen csúf, az csak gonosz lehet!

Nem! Nem! Aranyból volt a szíve: megszárította az erdei pillangók szárnyát, kitakarította a vakondok beomlott járatait, kimentette a gilisztákat a pocsolyából. Mégsem volt barátja. Esténként kiült a domb szélére és a messzi távolba meredt vagy lefestette a napnyugtát. Egyik ilyen alkonyatkor is éppen szomorúan festegetett, amikor ezt hallotta:

– Juuuj, de finom, jujjjj, de fanyar.

– Mi a szösz? – morfondírozott és közelebb lopakodott. Valami kékség evett a domb aljánál, a bozótosban.

– Juj, de csúf vagy!– kiáltott fel hirtelen Nagyfülű Torzonborz, aztán elszégyellte magát, mert ilyet akkor sem illik mondani senkinek, ha ezt gondoljuk róla.

– Hát, ahogy elnézlek, te sem vagy a fehér lovas herceg!– nevette el magát Fanyar Nyanyar és egyáltalán nem sértődött meg. Mindketten nagy kacagásban törtek ki. Aznap este sokat beszélgettek és belátták, hogy a szépség nem minden. Azóta sokszor látni őket alkonyatkor a Lupi-domb szélén nevetgélni, lekvárt főzni vagy csak festegetni, mert mindenkinek szüksége van barátra. Ugye Neked is?

          Egyébként néhány öreg kőszegi manó még emlékszik arra a versre, amit Torzonborz csúfolására alkottak a rosszcsont manógyerekek. Nekem is elmondták, figyelj csak:

NAGYFÜLŰ TORZONBORZ

MIT GONDOLT MAGÁBAN?

ELINDULT MEGNÉZNI

MI HÍR A VILÁGBAN

MERRE LÉP A LÉPŐ?

MIT HALLGAT A NÉMA,

HOGY MÉLÁZ A MÉLA?

LÉHA-E A LÉHA?

MERRE INDUL AZ ÚT,

MIÉRT ÉPPEN ARRA?

MI LENNE, HA JÖNNE,

AKI MOST MARADNA?

NAGYFÜLÜ TORZONBORZ

NEM VOLT OKOS LEGÉNY,

VOLT IS VAJ SZEGÉNYNEK,

NEM KEVÉS A FEJÉN.

          Te már ne mondd el senkinek, ha a dombon sétálgatsz! Hátha meghallja és megsértődik!