Nina emlékére

Nina emlékére.

Találkozásunk emlékezetes. Alkotóműhelyem ajtaján kilépve, egy csodálatos fekete fehér kiskutyát találtam, aki úgy állt ott mint egy szobor.

Rácsodáltam és bevittem a műhelybe.

- Ki vagy Te és miért vártál rám?- Gondolataim száguldoztak.

A szomszéd udvarban mostoha körülmények között, egy Dalmata fajtattiszta felnőtt kan tengődött, aki az egyik húsbolt előtt ülve várta , hogy a napi betevőjét valaki  megkapja.

Hiszem, hogy a vele való többszöri találkozásom sem volt véletlen mint az sem, hogy ez a kutyus felkínálta magát nekem. A Dalmata, a papa volt. Sorsát ismerve, a kicsit / aki hét, nyolc hetes volt mint az állatorvosnál kiderült /  féltettem a rá váró nélkülözéstől.

Döntöttem és a kutyát egy reklám szatyorba rakva, /a veszélyes zóna elhagyása miatt/ hazavittem. A villamosan már szerettük egymást. Gyönyörű fekete szemei megigéztek.

Lelkem már küldte felé az ígéretet :- ne félj szeretni foglak, vigyázok rád.

A sóhaj ami kiszakadt belőle, már ismerős volt. Egy kutyát már hallottam ilyen sóhajjal, megnyugodni. Ő volt az első kutyám Rókica. De ez egy más történet.

Hazavittem és fiamék azonnal oltalmukba vették, mondván, hogy pont rá vártak. Irigykedtem és többször belestem szobájukba ahol a kicsi kapott egy fotelt és komoly nevelést. Neve még nem volt azt egy séta alatt kapta, mikor is fiam barátnője kimondta a szót: -Nina.

Így hát Nina már nevét is tanulhatta, meg a tisztaságmániás barátnő nevelését.  Csodás fekete szőre volt, és elegáns fehér foltos sálja, ami a bal első lábán végig futva, nyakát körül ölelve a mellén fejeződött be. Csodálatos szépsége még a legnagyobb kutyaellenes embereket is szóra bírta, mert nem tudtak ellenállni neki. Így Nina első öt hónapja boldogságban sikerekben gazdag volt, míg fiamék meg nem unták az apró szőrök jelenlétét a makulátlan tiszta szobában.

Pedig Ő igyekezett, a leghumorosabb eltűnni vágyó kísérlete az volt amikor a barátnő seprűnyele mellé állt , a vékony szár mögé próbált magát amennyire lehet kihúzva, elbújni. Több mókás jelenetet is tapasztaltam, például azt ahogy foteljében is feszes testtartásban tartotta magát, nehogy szeretet gazdája hibát találjon benne.

Aztán jött a már várható fordulat ,a lány kirakta az előszobába, mondván ő ezt már nem bírja tovább. Nina így egy szobával beljebb került, szerető karjaimba. Gondjaim akkor még voltak, többek között az hogy a kutyáim száma immár megint kettőre növekedett, és kertünkben is várt ránk egy farkaskeverék kutya.

Nina söpörte a gondokat annyira jó, szép és esendő kiskutya volt.  Sziszike aki addig velem élt, és az első és  feledhetetlen Rókica kölyke volt, befogadta és Nina is alkalmazkodott hozzá.

Teltek múltak a hónapok Nina kezdett „érett” kutya hölggyé érni. A csodálatos száguldások, vidám rohangálások szelídültek és Nina az  elegáns, és csinos Dalmata keverék egyre komolyabb lett.

Akkor még nem vettem észre milyen mély érzelmi kapcsolat alakult ki közöttünk. Szerettük egymást, sétáltunk és büszke voltam rá mert nagyon sokan megcsodálták. Sziszivel is elviselhető volt a kapcsolatuk, mert Nina csodásan megoldotta Sziszi minden kötekedő megnyilvánulását.

Hogy milyen csodás a Dalmata, azt Nina mutatta meg nekem.  Keverék kutyaként is erősen viselte a Dalmatákra jellemző, egygazda szeretetüket és azt, hogy mennyire jó anyák.

Második tüzelése alkalmával fiam felelőtlenül, póráz nélkül vitte le sétálni, ígérete szerint Ő tud rá vigyázni. Az eredményt az erkélyről barátnőjével együtt tapasztalhattuk.

A lakótelepen élt egy nagyon csinos magyar vizsla fiú. Ő egy  álom volt számomra, hogy egyszer ha már lehet szeretnék egy vizslát! Találkoztak és mire a fiam éppen megakarta védeni kutyámat,  Nina nyikkant egyet a vizsla pedig megteremtette Nina családját .

Döbbenten néztünk a lánnyal egymásra, aki a végén felnevetett: -most miért vagy úgy oda, úgyis szerettél volna vizslát.?

Nevettem én is, de annyira nem tartottam viccesnek a kutyaszaporulatot.

Nina nagyon gyorsan kerekedett. Fantasztikus állatorvosnő ismerősöm, pedig többször is megvizsgálta és ez megnyugtatott. Többször sírt szegény kutyám, gondolom nehéz volt a terhe, de hősiesen viselte. A sírás inkább nyöszörgés volt , de a tekintette  mindent elmondott. Akkor észre sem vettem, hogy értem azokat a gondolatokat amit felém küld.

Minden kutya tulajdonos beszámol hasonló érzésről és többször lehet azt a véleményt is hallani, hogy a kutyám egy csoda, mindent megért, mindent elmond, ép hogy nem beszél. Isten nekünk teremtette Őket, a hűséges és szerető barátot, a társat, aki ha kell az életét is feláldozza értünk. Ez sem csak feltételezés, erre is sor kerül, hogy elmondjam ez mennyire igaz. Terhe annyira erősödött, hogy a doktornő ultrahangvizsgálatot csinált, nem jött e el az idő, nem így volt.

Nina nagyon sok kicsit várt, a hasa nem túlzás szinte a földet súrolta. Az a gyönyörű arc, esendő szem, amit soha nem tudok elfelejteni ahogy mondta, hogy segíts!  Már akkor is a kicsiket védte, bár maga már járni is alig bírt. Egyszer megtámadta két kutya , ráadásul kanok Nina hangosan sírt, én meg a gazdival vívtam harcomat, hívja vissza  kutyáit. Ilyen is van, de nem a kutyák tehetnek arról, hogy ilyenné válnak. Az ember az aki sokszor gonoszabb mint gondolnánk, mert az állatvilágban ok nélkül nem bántják egymást és nem támadnak vemhes szukára. Megúsztuk a támadást, de míg élek nem feledem el Nina arcát és rettegését.

Eljött a nagy nap Nina dél körül elkezdte a vajúdást. Azonnal szóltam Angélának /az állatorvos neve/ hogy indul a szülés  Aznap kétszer is kijött és folyamatosan vizsgálta a kutyánkat. Este tízkor is jött, de Nina még nem fejezte be a szülést. Ekkor tudtam meg, Angélától, hogy a legtermékenyebb fajta a Dalmata és a Mastif. Így igaz Nina tizenhét kölyköt hozott világra. A doktornő elmagyarázta, hogy sok lesz Ninának ennyi kölyök és nyolc kiskutyát elaltatott. Szép duci kis csodákat, sem neki nem volt könnyű, sem nekem, a konyhában zokogtam, Ő meg simogatta a kicsiket míg haza nem tértek az égi mezőre.

Nina őrült módon rohangált fel és le, tudta mi történik kereste a kicsiket. Egyet a tizenhétből az utcán szült meg mert annyira intelligens kutyus volt, hogy dolgát elvégezni akkor is lekéredzkedett.

Ennek a kutyának is érdekes lett a sorsa, mert őt meg egy kutyaszertő asszony megtalálta , hazavitte és két napig próbálta életben tartani és szemcseppentővel tejjel etetni. Ezt csak később tudtam meg amikor találkoztunk egy séta alkalmával.

Másnap Nina átvizsgálása után Angéla aki addigra már a szemeben hatalmas nagysággá nőtt, azért amit megtett értünk, időt és fáradtságot nem ismerve, elindított minket, a sok kölyök felnevelésének útján. Nyolc kölyök akik még most nem „veszélyesek” mert csak szopnak és az anyjukkal vannak. De közben mindent a szobában végeznek. Nina nem. Ha sietve is de levitette magát és a dolga elvégzése után rohant a kicsikhez.

A családban még egy kulcsszereplő volt ahhoz, hogy a kutyák elérhessék a nyolchetes kort amikor útjukra lehet őket engedni. Ő a lányom, Erika. Ő volt a huszonnégyórás ápolónő. Munkahelyem  lekötött, Ő meg épen itthon tartózkodott és szerette az állatokat.

Itt jön az Ő áldozata: Napi háromszor nylon, papír és pléd csere/ Pléd meg magától nem tisztul ezt azonnal mosni szárítani…/

Férjem kennelt készített a megmaradt parkettánkból, ami pár hétre biztosított is egy kis védelmet. Majd a Nina hasonmás tökmag kutyalánya átmászott az alom oldalán és mintát adott  testvéreinek, milyen jó buli ez. Ezután se szőnyeg, sem újság, semmi ami az Ő magasságukban volt nem volt biztonságban. Mi mégis boldogok voltunk velük. Tündéri kiskutyákat szült a világnak Ninácska. Termetük vizsla  karcsú volt és az Ő jó természete benne volt a kicsikben, amit még tetézett a vizsla gén, ami szintén barátságos és  játékos.

Csak a foltos lányunk emelkedett ki közülük. Angéla Őt hagyta meg és egy kisfiút, a Dalmata foltosok közül. A többi kutya zsemleszínű és vizsla termetű volt.

A férjemet mégis a Nina hasonmás fogta meg és bár addig elege volt már a kutyákból,  ez a rátermett kiskutya, megfogta. Gizmonak neveztük el. Kérte tartsuk meg. Bármennyire is fájt de azt válaszoltuk nem lehet, csak azt nem tudtuk, hogy ha tetszik, ha nem egy kölyök mégis nálunk fog maradni  Erika küzdött értük, ha otthon voltam besegítettem, de az érdem az övé volt, hogy a kutyák szépen fejlődtek. Aztán jött a búcsú.

Minden kutyánk jó gazdára lelt, egy kutya maradt Félix meg a kis harcos lányunk, aki mindig az anyja mellett ült és mint jó anya figyelte testvéreit. Félixért egy bizonytalan külsejű férfi jött el előzetes telefonegyeztetés után. Nem akartam odaadni a kutyát, meglepett az is, hogy az ágyon fekvő két kutya mit tett. Nina lánya átölelte Félix nyakát és azt üzente nem engedem. A férfi pedig olyan magányosan állt ott, hogy nem volt szívem nemet mondani. Alig tudtam „szétszedni” a két kutyát, mert a lány nem engedte.

Elmentek. Összeroppantam. Mit tettem Erika és fiam barátnője akkor jöttek haza. A címet tudtam hova vitték Ők pedig komoly nyomozásba kezdtek. Első megfigyelésük szerint szeretet kap, én pedig többször hívtam telefonon, hogy visszahozzuk ha gondolja. Egy évre rá ez is megoldódott. Odaadta Félixet vadásznak, mert belátta, hogy nem tudja a kutyát ellátni. Azt tudtuk, hogy sétáltatja, mert a kis nyomozócsapat nem adta fel.

A kis foltos lányunk viszont azóta is titok, mi lett vele. Faluba került, de már nem mertem utánanézni és ez fáj. Ha Ő is olyan szapora volt mint az anyja, vajon vigyáztak e rá?

Amikor Ninát elvesztettem ez is fájt, hogy nem tudok róla semmit, mert Nina utódjai csak nála lehettek.

A másik csoda amit Nina nekünk adott a másik kis szuka, aki vizslaszínű volt. Őt egy bárónő vitte el/ ez nem vicc / . Luxus otthont kapott a Fruzsina névre hallgató csodakutya, de olyan sírást rendezett, hogy másnap a kutyát visszahozták. Örültem, hogy nem volt türelme a beszoktatáshoz, mert a kutya mikor meglátta Erikát, visítva borult a nyakába. Fruzsika maradt. Nagyon szelíd szófogadó kiskutya volt és ez a tulajdonsága megmaradt élete végéig.  A lányom megélhette azt a csodát, hogy annyi szeretet után amit Ő adott a kutyáknak, egyet visszakapott. Kit is? Azt akit már az alomban is kinézett magának, mert gyámoltalan volt, sápadt nyöszörgő kis  nyuszika . Rajta feküdt mindig a többi kutya. Szerintem Erika már ekkor is azért szerette mert egy ártatlan gyámoltalan kis kutyus volt.

Fruzsi mikor meglátta visítva fordult a nyakába, nyalta falta. Az utcában aki látta jelenetet azt mondta  ilyet még nem látott. A kapcsolatuk csodás volt. Filmet lehetne arról forgatni, hogy ez a kutya mennyire szófogadó és mennyire gazdi szerető volt. Lányom legnehezebb életszakaszában szeretetével amit tudott potolt. Árnyékként járt Erika nyomában. Bármerre is ment Fruzsi mindig szorosan követte. Már elment Ő is, találkoztak remélem Ninával. Nagyon beteg volt és ameddig lehetet Erika is halogatta az altatást.

Fruzsi hazatért.

A legnehezebb az elengedés.  Felfogni, hogy már nincs tovább. nem tudod megsimogatni. Aki ezt olvassa most azt mondhatja, mi a fenéről ír ez a nő? Mi van az emberekkel? Miért nem azt a fájdalmat írja meg? Miért beszél miden féle szőrös állatról?

Csak azért mert a magányt sok embernek feloldják, de azok akik ezt nem ismerik nem tudják mit jelent az, hogy megsimogatod és érdekes, hogy pont akkor jönnek hozzád amikor a legnagyobb bajod van? Miért mesélhetsz neki a bajodról, közben Ő a fejét okosan jobbról balra forgatja. Csak ennyi tűnt fel, vagy észrevetted azt a megkönnyebbülést amit Ő okoz?

Hát ez a kutya Isten pedig jó és látja azt, hogy Ő hogyan segíthet, küldi az ajándékot.

Sokan azon kezdenek el gondolkodni, hogyan tartom el?

Mi lesz velem, ha nem tudom levinni sétálni? Mi lesz akkor ha a családom megvett ezért?

 Hát ezek azok a gondok amik ha megszületnek egy emberben, akkor már vágyik egy kutyára, csak a „racionális elme” nem engedi, hogy boldog legyen-

Ahogy mi elindultunk egy kutyáról, és a végén kiderült, hogy néggyel is meg lehet élni, akkor egy kutya talán elfér minden lakásban. Sokat gondolkoztam már azon, hogy hány lakosa is van magyar országnak? Ha csak a fele, na jó legyen a negyede befogadna egy kutyát nem lenne gond.

Nézz egy kóbor kutya szemébe! Mit látsz? Könyörög.

Vissza az én Ninámhoz.

Nina még egyszer balesetet szenvedett, de ezt már a család nem engedte hogy végig csináljuk és most jön az ,hogy ki mennyire szenved.

Köteleztek arra, hogy a Nina kölykei ne jöhessenek világra. Hosszas harc után Nina már ott volt kedvenc Angéla doktornőnél ivartalanításra várva. Nem oktalan az ivartalanítás, mert segítene a problémákat megelőzni, de egy kicsit váró Dalmatánál  szenvedés, mint egy asszonynál amikor szeretné azt a gyereket, akit el kel hogy vegyenek Tőle.

Nina az utolsó percig bízott bennem. Sírtam és a kutya is sírt. Nem kívánom, hogy bárki is ezt megélje, de könyörgött a gyerekeiért. Hangot hallottam:-Miért sír az asszony a holtak között az élőért.

Döbbenetes volt , megértettem a kicsik a holtak az anya az élő és nem tudok segíteni neki. Sajnos a család már nem engedett a így 21 kiskutya visszatért az égi mezökre.

Sokáig volt szomorú Nina, egy pár év múlva pedig rákos lett.

Megműtötték, de a rák kiújult. Akkor már harcoltam érte, de késő volt. Vittem Pestre de a biztos kezelése többszázezer forint lett volna. Nem tudtam megtenni. Ami ezután következett az a ragaszkodás  ami minket összekötött. Már hordtam magammal, bármerre is mentem. Mindent amit nem adtam meg neki kölyökkorában vagy később, pótolni szerettem volna és nem tudtam elengedni.

Gyógynövényes könyveket kezdtem el kutatni és utalást találtam a daganatok külső borogatással való gyógyításáról.  Naponta többször kezeltem energiával és az egész testére izsópfüves  pakolást tettem. Ilyenkor mindig megkönnyebbült és aludt is egy kicsit.

Aztán jött egy még szörnyűbb felismerés, miért beteg Nina.

Gyógyító tanfolyamon beszámoltam a kutya kezelésének eredményéről és arról, hogy a daganata kisebb lett.

Itt kaptam meg a végső pofonom. Az egyik résztvevő megkérdezte a mestert, hogyan lehet egy kutya rákos, mikor ők tiszta lelkek, nincs karmájuk amikor megszületnek?

A válasz megrokkantott. Azért mert a kutya átveszi a gazdi betegségét, annyira szereti.

Eszembe jutott a mammográfia vizsgálatom, bizonytalan foltot láttak a mellemben, de végül elengedtek.  Nina mellrákos lett.  Amit lehetett megtettem érte és gyötört a lelkiismeretfurdalás.

Hányszor nem vettem észre? Hányszor nem volt kedvem sétálni, mit hagytam még ki? Mindent visszafordítottam volna, de már késő volt.

Már nagyon szenvedett a kezelések eredménye csak annyi lett, hogy nem állva aludt és nem fulladozott. A mellrák a kutyáknál tüdőáttét lesz és fulladnak emiatt.

Most is zokogok. Eszembe jut Angéla telefonja amikor közölte velem a műtét után, hogy a daganat rosszindulatú. Hallottam a fájdalmat az Ő hangjában is. Egyik kedvence elindult a végső út felé.  Nyolc éve halt meg, de még mindig nem tudom elfelejteni.

Döntenünk kellett, hogy alkalmazzuk az eutanáziát és Angéla is helyeselte.

A család összegyűlt, hogy búcsút vegyünk tőle és valami akkor Angélával is történt. Azt mondta, hogy egy hónapot még éhet, ha úgy gondolom nem altatja el.

Nina arca huncut mosollyal nézett rám. Két első lábát összekulcsolta és a fejét rárakta, szemével azt kérdezte: -Na most mi lesz?

Döntöttem és valószinű csodában reménykedtem. Nem altatunk. Erika és a család többi tagja próbált észt adni, de nem sikerült.

Ettől kezdve / valóban egy hónapig / sülve-főve együtt voltunk. Mindenki elnézte nekem, hogy semmi más nem létezik csak Nina.

A népkertbe is kijártunk gyakran ami előtte ritka volt. Nina boldog volt, száguldozott mint kölyökkorában is tette, repült a levegőben, és ha ezt lehet mondani kacagtunk és boldogok voltunk.

Már tudtam, hogy értem mit „mond”, mit szeretne még elérni. Aztán jött a vég. Pont Angélába futottunk bele a Népkerttben Ő is kedvencével volt ott és azt mondta, hogy Erika ez nem végleges, készülj fel rá, hogy el kell engedned. Nina épen repült és szó szerint a földre huppant. Szólni akartam Angélának ne beszélj, mert mindent megért. Aztán csak hallgattam beszédét amivel erősíteni próbált, Nina meg szomorúan bandukolt mellettünk.

Ezt követően feladta. Hiába tudtam én is, hogy egyszer majd el jön a válás ideje, de nem szerettem volna ha ez meg is történik. Napról napra rosszabb lett az állapota.  Borogattam, kezeltem és imádkoztam érte ahogy azt tanácsban is kaptam Angélától. Bármennyire is leromlott az állapota, szép karcsú Dalmata lánynak látszott már elmenni nem tudott. Aztán már enni sem akart, akkor próbáltam joghurttal könnyebb pépes ételekkel, de gyönyörűszép pofikáját már elfordította.

Isten mégis kegyes. Megmutatta nekem ki is volt Nina és Ő is megkapta a legszebb mennybemenetelt.

Angyaltanfolyamot tartottam és Nina egyszer csak furcsán felugrott. Odamentem hozzá és kértem : -Nina ne most, majd utána. Folytattuk a tanfolyamot , egyszer a kutya felugrott és a barátnőm lába előtt összerogyott. Másnap hívtak telefonon, hogy hihetetlen, hogy tovább tudtunk lépni, hogy volt hozzá erőm?

Az angyalok megsegítettek minket. Kértem a jelenlevőket mondjunk el egy imát Nináért felemeltem ls átvittem a másik szobába.

Hatalmas energiát érzékeltünk ezen a tanfolyamon, s bár lelassultam de minden egyéb rendben ment.

Másnap eltemettük, arra volt a feje amerre kérte, hogy legyen és a sírja azon a helyen ahol kérte. Az almafát a sírja végébe ültettem. Ezt az egyik fánk megmutatása után kérte és azt mondta, ez a fa olyan almát termel ami erővel élettel fog feltölteni mindenkit aki eszik belőle.

Nem sokat terem azóta sem a fa csak egy két gyümölcse van, de alig merem leszedni.

Feje egy fügefa alatt nyugszik.

Nagyon szép volt az amit a családom elfogadott tőlem. Annyira kiborultam, hogy a sírba sem könnyen engedtem betenni.

Az elején utaltam arra, hogy a kutyákat néha nem is sejtjük mennyire szeretjük.

Tudjuk, hogy édes aranyos, de megkap e mindent amire vágyik, vagy szüksége van?

Van egy humoros oldala is az utolsó időknek. Altatásra készülve elmentem egy temetkezési vállalkozáshoz fejfát venni. Nina ránézett és szomorú lett. Amikor a döntést meghoztam, hogy marad, megmutattam neki a fejfát és azt mondtam nem kell most már neki. Visszavittem. Vissza is vették. Az alkalmazott szeme kerek lett, mert mint mondta én vagyok a második akinek a kutyája megmaradt.

Amikor az angyalokkal útra kell újra elmentem a fejfájáért .

Emléke és a sírja összeköt bennünket. Már nem sírok ha megállok előtte, de ez hosszú ideig nem így volt.

Nina száguldozik és hatalmasokat ugrik fent a mennyben. Most már Fruzsival is játszik és Frici kutyánkat is várta, szinte látom, hogy mint kölyökkorukban szaladgálnak és boldogan viháncolnak.

Isten adjon nekik örök békét!