Olivér

Olivér.

  Amikor Olivér reggel kinyitja a szemét, túlélő. Az ellenséges lápi lidércek próbálták meg elkábítani, de ő nem hagyja magát: felülkerekedik a gonosz varázslatok által okozott fáradtságon, és kijátssza fogvatartóit. Átugrik a lávaszőnyeg fölött, és rájuk csukja az áttörhetetlen ajtót, azaz a szobája ajtaját.

   Reggeli közben életeket ment. A kis zabpelyhek, akik a táljában úszkálnak, csakis arra várnak, hogy kanalával kimentse őket a Tej-tengerből. De semmi vész, Olivér megoldja!

   Délelőtt hajóskapitány. Testvérével átszelik az udvar vizeit, és távcsövön keresztül kémlelik az ellenséges kalózokat. De ha támadnak, ő küzd a legvégsőkig.

   Délben pincér. Tökéletesen teríti meg az asztalt, majd szed kistestvérének az ételből.

  – Az ebéd tálalva, hölgyem – mondja komolykodva. – Remélem, megfelel ízlésének.

A húga csak kacarászik.

   Ebéd után Olivér őr. A kishúga álmát vigyázza, az ajtaja előtt menetel fel alá, és képzeletbeli puska van a kezében, meg magas, szőrös sapka a fején.

  – Olivér! Nagyon hangosan lépkedsz. Fel fog ébredni a testvéred – mondja neki anya, mire rászegezi a puskát.

  – Tudom, hogy a hercegnő életére akarsz törni, és így próbálsz kicselezni. De én felelek a biztonságáért! Szállj szembe velem, ha mersz!

Anya ilyenkor felveszi, és elcipeli az ajtótól, és mindketten nevetnek.

   Olivér délután híres focista, amíg a legjobb barátjával játszik; vacsora közben meg parancsnok, aki a katonákat a Száj-szakadékba küldi harcolni. Fürdésnél felfedező, a tengeri világot kutatja.

  – Egy gumi kacsa! – bukik fel a vízből hosszas búvárkodás után. – Igen ritka példány!

   De este, elalvás előtt Olivér csak Olivér. Apa és anya fia. Ilyenkor Olivér kap puszit, nem a kapitány és nem a parancsnok, és Olivérnek olvasnak mesét, nem a pincérnek és nem is a focistának. És ha egy ilyen hosszú nap után megkérdeznénk tőle: Olivér, te mi szeretsz a legjobban lenni? Ő minden bizonnyal azt felelné: Olivér.