Olvadó hóember

Olvadó hóember.

Amikor eljött a Tavasz,
a Nap ezt örömmel nyugtázta,
s tudta, már nem kell a meleg bunda!

Egyre langyosabb lett az idő,
a hó alól előbújt a zöld fű és virág,
de egyvalaki kiabált s toprzékolt.

A fekete kalapos ,répa orrú 
bot kezű ,pocakos hóember,ő 
üvöltött,mi történik velem, 
jaj, olvad a testem! 

Alsó testem eltűnt már,
havat-havat,így kiabált,de ekkor
a szája helyéről is kiesett a szén,
s így többé már nem beszél!

Nagyon szomorú volt,pedig
tudta,jövőre ismét itt állhat,
s talán akkor majd kap,nyakába
sálat, de most emésztette őt a bánat!

Napocska meg csak sütött,és 
mosolygott,s csiripeltek
a tavaszi madarak,
mindenki boldog volt,hogy újra 
eljött a Tavasz.

Ekkor , utolsó gombjai is lepotyogtak ,
kiesett a répa orra, s eltűnt a hóember,
mert a tél szépségéből Tavasz 
lett a Földön!

Most aludni fog, talán jó sokat,
és biztosan álmodik is,és álmában,
ő a legszebb hóember, de tél elején
újra életre kel!