Kép forrása: pixabay.com
Őszi búcsúdal.
Hullanak már a gesztenyék,
újra aranyősz kopogtat,
Kis madarak ellepik
a sárga–vörös lombokat.
Háztetőkön nagy zsivajgás,
lassan mindenki készen áll.
Fel–le száll a bátor sereg,
közel nekik az indulás.
Beborítják a felhőket,
megvárják a többieket,
Gyülekezve eléneklik
a költözők búcsúdalát.
Gyertek, gyertek, induljunk,
elfut az ősz, ne várjunk!
Útra kelünk, énekelünk,
néhány hónap, s visszajövünk!
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Réten van egy nagy kupac, földtúrás ez, nem kalap. Vakond túrta, hogy "kilesse" a jó időt. Kis barátunk nem szereti az esőt.
Elolvasom
Két kis cica fent a dombon nagy vidáman szaladgál. Mancsaikkal elkapkodják a hópehelyt, ha arra száll. Cicák lába, cicák háta, csupa-csupa fehér hó. Domboldalról-domboldalra siklik velük a szánkó. ...
Elolvasom
Óvtál, amikor megszülettem, mintha egy kis kincs lennék, szereteted rám ragyogott, te voltál a gyengédség. Nőttem, nőttem, vigyáztál rám, fogtad kezem, szerettél, Én voltam a kicsi kincsed, a végte...
Elolvasom
Ezt a verset írta: Sylvia Benczik meseíró
Sylvia Benczik vagyok, meseíró. Máig emlékszem arra a napra, 16 éves voltam akkor, amikor bátorságot merítve előző írásaimból, elkezdtem írni az első regényemet. Kavargó gondolataim kitörni készültek szűkre szabott külső világomból, és szépen, lassan összefüggő történetté formálódtak. Érdekes és izgalmas érzés volt alkotni, az alkotás öröme azóta is, sok-sok éve velem van, hozzám tartozik... Költözéseim ...