ŐSZI SZUSZOGÁSOK

ŐSZI SZUSZOGÁSOK.

1.

Gyűrűinek száza

vénségét számlálja,

tekintélyes tölgyfa,

szántóföldek ura.

Nyárvégre elbágyadt,

álltában megfáradt,

ideje búcsúzni,

bronz szoknyába bújni.

Lombját földre hagyja,

ne fázzon alatta,

jóízűn ropogjon,

pocok-vackot nyújtson.

2.

Ágak közt cikázva

fél erdőt bejárja,

dús, vörös farokkal,

bő pofazacskóval.

Fenyőmag, mogyoró,

bükkmakk, pár szem dió,

markába szorítja,

kamrájához hordja.

Három kölyke várja,

mi lesz vacsorára,

bár fagyos szél morog,

mókushas nem korog.

3.

Bús szívű a gólya,

kedvesét ápolja,

megsérült a szárnya:

hogy megy Afrikába?

Gyötrelmes indulni,

párját hátra hagyni,

de múlik majd a tél,

s fészkébe visszatér.

Ígérik egymásnak,

nem bókolnak másnak,

ha köszönt a tavasz,

egymásban lesz vigasz.