TAVASZI SZUSZOGÁSOK

TAVASZI SZUSZOGÁSOK.

1.

Barlangban visszahangzó,

dörmögve hortyogó,

dús, bundás pocakra

süt tavasz sugara.

Medve már kuruttyol,

asszonya bóbiskol,

fölötte téblábol:

ébred-e álmából?

Vackukat kisepri,

abroszt felteríti,

reggeliért oson,

rálel kökénybokron.

2.

Tölgyes árnyékában,

fű koszorújában

láttatja holdvilág,

nyílik a gyöngyvirág.

Illata bódító,

szívet felvidító,

mérgét tartogatja

lángszínű bogyókra.

Száz fehér csészéje

mind lenéz a földre,

csengettyűnek tűnnek,

mégis csendben ülnek.

3.

Napsütötte tóban,

hullámtakaróban

örömtáncát járja,

ő többé nem lárva.

Parányi ebihal

evickél farkával,

várja, hogy serdüljön,

ugrólába nőjön.

Álmában földön jár,

rá mennyi kaland vár,

fürdött ő eleget,

hadd űzzön legyeket!