Panna (Olvasás, diszlexia mese)

Panna (Olvasás, diszlexia mese).

Földi Kinga

Panna

Bogi az iskolapadban ült. Keze izzadt az olvasókönyve alatt. Érezte, hogy pár perc és becsengetnek. Szeme a táskában lapuló Panna babát kereste.

– Hát itt vagy – suttogta halkan a babának.

Panna mosolygott, de nem válaszolt.

– Ma talán engem szólítanak fel olvasni – aggodalmaskodott Bogi.

Szegény mindig akadozott olvasáskor. Panna volt az egyetlen, akinek szívesen mesélt. A baba sosem csúfolta ki. Vele minden könyv izgalmas volt. Nem botladoztak a betűk.

Panna szeme megcsillant. Bogi ezt kacsintásnak vélte.

– Dadogni fogsz ma is, ha olvasnod kell? – fordult oda hozzá Klóé nevű osztálytársa.

– Nem – felelte Bogi pirosló arccal.

Klóé szeretett volna tovább csúfolódni, de becsengettek. Bogi visszanyelte a feltörő könnyeit.

A tanító néni kedvesen odalépett hozzá.

– Szeretnéd elkezdeni a tananyag meséjét? – kérdezte.

Bogi félszegen bólintott. Nagy levegőt vett, és kinyitotta a könyvet. A betűk szökni látszódtak. A lány tekintete a babájára tévedt.

– Mikor Panna hallgat engem, akkor ügyes vagyok - gondolta.

Bogi nem foglakozott többet az őt figyelő szemekkel. Elkezdett inkább Pannának olvasni.

A mese szépen és tisztán csengett. Bogi jutalmul pedig kapott egy piros pontot.