Papol a pap a paplan alatt

Papol a pap a paplan alatt.

H: Tudod, az írás folyamata olyan fura.

V: Igen, valóban. Csak egy széndarabbal teli halott növénnyel írunk egy másik halott növényre, ezzel rávesszük a többi embert, hogy a saját hallucinációnkat ők is lássák.

H: Nem erre gondoltam. Hanem hogy egyetlen személy neve kerül csak ki általában a borítóra, mégis, nagyon ritka, hogy csak az az egy személy vett részt az írásban.

V: Hát igen, ott a borítótervező, a kiadó, a marketinges...

H: Nem, a tartalmára gondoltam. Minden jó könyvnek van legalább egy szerkesztője, és még hacsak a helyesírást is javítja ki, máris nem csak ő dolgozott a történeten.

V: Igen, a kiadók nagy része sajnos rákényszerítik az írót, hogy a teljes művüket megváltoztassák, mert ők csak az olvasóknak élnek, nem tisztelik az írói szabadságot. Csak annyi kérdés maradt így: kié a mű? "A tartalomgyártónak együtt kell működnie a fogyasztókkal", de mi van, ha konkrétan azt kérik az olvasók, hogy ne írja meg, amit ír? Így semmi sem marad meg az ötletből!

H: Én úgy értettem, hogy milyen szép, hogy mennyi ember így összedolgozik, hogy megvalósulhasson a történet a lehető legjobb formájában, amit sokan tudnak élvezni. Te úgy érzed, muszáj mások kedvében járni?

V: A művészek sosem saját maguknak dolgoznak. Csak a fiókomnak írni tök felesleges - arra a napló műfaja van, azt azért találták ki. A többit nem. Azok publikációra valók, ami meg szar, az meg ki ne kerüljön.

H: Ajjaj, most sok problémás dolgot mondtál egyszerre! A napló és a fióknak írás teljesen más. Az, hogy mi szar és mi kerül publikációra meg megint egy másik dolog. Melyiket szeretnéd, hogy kifejtsem?

V: Egyiket sem, hogyha csak így támadni tudsz, akkor én elköszöntem.

És azzal el is ment.