Pici Pocok mogyorója

Pici Pocok mogyorója.

  Pici Pocok úgy cikázott a réten jobbra- balra, mint a villám. Durcimurci pillangó beleszédült ahogy nézte a kis pocok futkározását.

-Hát te meg mit futkosol itt össze-vissza?

-Egyszerűen nem tudom...hova lett?! Hogy tünhetett így el? Ellopta valaki? Vagy elfelejtettem, hogy hova tettem? - és még őrültebb futkosásba kezdett. Már a Krumplibogár, és a Káposztalepke is megállt, mert jojózott a szeme a cikázástól. Időközben megérkezett a rét rendőre is, a Szentjánosbogár, és egy hatalmasat fütyült a fütyülőjével.

-Állj! - mondta. -Állj meg te Pocok!

A kis Pocok hangos csikorgással lefékezett, és megállt.

-Most mond el, mi történt!

-Hát az történt, hogy eltünt a mogyoróm! Pedig a kedvenc mogyoróm volt! Télre tartogattam. Most mit fogok enni a hideg napokon? - Olyan szomorúan állt ott, hogy mindenki szíve megesett rajta.

-Ó te szegény! Majd mi segítünk neked megkeresni! - kiálltották egyszerre. Mindenki lázasan keresni kezdte az elveszett mogyorót. Keresték a fa odvában, a vakondtúrásban, a bokor tövében, bekukkantottak a lehullott levelek alá, még Bagoly Bácsi szárnya alá is belestek. A törött szárnyú pillangó a levegőből nézelődött, hogy hol lehet a Pocok mogyorója. Egyszer csak egy sikítás hallatszott a Bíbic fészke felől...

-Jajj segítség! Ez nem az én tojásom! Ki tojta ezt ide? - forgolódott ijedten a Bíbic. Odasereglettek mindannyian, és nézték, hogy mi történt. 

-Ó! Hiszen ez az én mogyoróm! - kiálltott fel a kis Pocok! Biztosan ide rejtettem el! Jó kis rejtek hely igaz? - A Pocok magához ölelte a mogyoróját, és megnyugodva tért haza. Közben a többiekhez fordulva ezt mondta: - Mindenkinek nagyon köszönöm a segítséget! Nekem vannak a legjobb barátaim a világon!

-Mi is örülünk, hogy segíthettünk! - néztek szeretettel a Pici Pocokra...