A csodálatos kiskakas.
Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Zsuzsi nevű kislány. Volt egy kiskakasa, aminek nem akadt párja az egész világon. Amibe ez a kiskakas belevágta a csőrét, abból nyomban kettő lett.
Ha kukoricát szórtak elé, szaladtak mind a tyúkjai, mert minél többet evett, annál több szem termett a többieknek. Mikor a füvet tépkedte, nyomában dúsan sarjadt a gyep. Zsuzsi beengedte őt a kertbe is, mert minél többet csipkedett a zöldségből, annál gazdagabb lett a vetemény. Zsuzsinak nem volt hiánya semmiből. Minden megtermett a földjén bőséggel.
Megirigyelte ezt a gazdagságot a buta szomszéd. Fejébe vette, hogy ellopja a kiskakast.
Egyik reggel, amikor a kiskakas a kerítés tetejéről kukorékolva köszöntötte a reggelt, az irigy ember hálót dobott rá, és a pincéjébe dugta a szegény állatot.
– No, te kiskakas – szólította meg a szomszéd –, most te engem gazdaggá teszel!
Azzal a jószág elé tett egy húszezres papírpénzt. A férfi azt remélte, hogy a kiskakas megcsipkedi a pénzt, és az megsokszorozódik. De a kiskakas csak nézte-nézte a pénzt. Nagy, kerek szemével megnézte az egyik oldalról, megnézte a másikról, majd végül üres tekintettel az emberre pillantott. Aztán hátat fordított neki meg a pénznek is, ráadásul még oda is pottyantott egy büdöset.
A szomszéd éktelen haragra gerjedt. Megfogta a kiskakast, az arca elé tartotta, hogy jól a szemébe tudjon nézni, majd így fenyegette:
– No, te kiskakas, ha nem csinálsz nekem pénzt, én bizony megeszlek!
A kiskakas szeme tágra nyílt, mert meglátott egy apró muslicát, amely épp az ember orrára szállt. A kakaska belecsípett az irigy ember orrába, és lássatok csodát, rögtön kettő lett belőle. A szomszéd nagy jajgatva az arcához kapott, a kiskakas meg elszállt, aztán futott, futott hazáig.
A szomszéd ember pedig egy életen át hordta a két orrot. Aki látta, tudta, hogy ezt érdemli az, aki kapzsisága miatt tolvajjá válik.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki hozzászól!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Az öreg diófa Történt egyszer, hogy a vidéki nagymama hetvenedik születésnapját ünnepelte a család. Bár a nagymama fiatalon megözvegyült, ezért sok éve egyedül élt már, mégis jeles alkalmakkor bené...
Elolvasom
Bátor Egyszer volt, hol nem volt, száz hegyen és völgyön túl volt egy szép és gazdag ország. Ennek az országnak volt egy rossz királya, aki sanyargatta népét, kizsarolta földje kincseit. Egy napon ...
Elolvasom
Erdő mélyén, vén fa odvában épített lépvárban élt egy méhcsalád. Tavasz volt. Ekkor kezdett éledezni a természet, és vele együtt a zümmögő kis rovarok. Az évnek ebben az időszakában a méhcsalád egy...
Elolvasom
Ezt a mesét írta: Fürjes Zsuzsanna amatőr író
Gyermekkoromban az "író" volt az első folglalkozás, ami megfogott. Az életem során elég messze sodródtam ettől a szakmától, de végig fontos maradt számomra, hogy papírra vessem gondolataimat, érzéseimet. Most, hogy már nekem vannak kis gyerekeim, újra lángol bennem a vágy az igazi alkotás iránt. A környezetemben élő gyerekek adnak ihletet a meseíráshoz, legtöbbször ők a főszereplők.