A csodálatos kiskakas

A csodálatos kiskakas.

Egyszer volt, hol nem volt, élt egyszer egy Zsuzsi nevű kislány. Volt egy kiskakasa, aminek nem akadt párja az egész világon. Amibe ez a kiskakas belevágta a csőrét, abból nyomban kettő lett.

Ha kukoricát szórtak elé, szaladtak mind a tyúkjai, mert minél többet evett, annál több szem termett a többieknek. Mikor a füvet tépkedte, nyomában dúsan sarjadt a gyep. Zsuzsi beengedte őt a kertbe is, mert minél többet csipkedett a zöldségből, annál gazdagabb lett a vetemény. Zsuzsinak nem volt hiánya semmiből. Minden megtermett a földjén bőséggel.

Megirigyelte ezt a gazdagságot a buta szomszéd. Fejébe vette, hogy ellopja a kiskakast.

Egyik reggel, amikor a kiskakas a kerítés tetejéről kukorékolva köszöntötte a reggelt, az irigy ember hálót dobott rá, és a pincéjébe dugta a szegény állatot.

– No, te kiskakas – szólította meg a szomszéd –, most te engem gazdaggá teszel!

Azzal a jószág elé tett egy húszezres papírpénzt. A férfi azt remélte, hogy a kiskakas megcsipkedi a pénzt, és az megsokszorozódik. De a kiskakas csak nézte-nézte a pénzt. Nagy, kerek szemével megnézte az egyik oldalról, megnézte a másikról, majd végül üres tekintettel az emberre pillantott. Aztán hátat fordított neki meg a pénznek is, ráadásul még oda is pottyantott egy büdöset.

A szomszéd éktelen haragra gerjedt. Megfogta a kiskakast, az arca elé tartotta, hogy jól a szemébe tudjon nézni, majd így fenyegette:

– No, te kiskakas, ha nem csinálsz nekem pénzt, én bizony megeszlek!

A kiskakas szeme tágra nyílt, mert meglátott egy apró muslicát, amely épp az ember orrára szállt. A kakaska belecsípett az irigy ember orrába, és lássatok csodát, rögtön kettő lett belőle. A szomszéd nagy jajgatva az arcához kapott, a kiskakas meg elszállt, aztán futott, futott hazáig.

A szomszéd ember pedig egy életen át hordta a két orrot. Aki látta, tudta, hogy ezt érdemli az, aki kapzsisága miatt tolvajjá válik.