A fekete róka és a borz

A fekete róka és a borz.

Történt egyszer, hogy a róka alomba
Született egy fekete bundás kisróka.
Mivelhogy kissé különc volt az istenadta
a családja hamarosan ki is tagadta.

Erőben egészségben ő mégis felnőtt,
mert a kis szenes éjjel járta az erdőt.
A sötét fekete színét elrejtette,
zsákmányát így könnyen megszerezhette.

Vén tölgy tövében otthonra is talált,
a gyökerek közt ásta ki kotorékát.
Eljött a tél, útnak eredt, hajtotta a vér,
hátha őt is várja egy helyes kis feleség.

Napokig tartott a koslatás, udvarlás,
és mire hazatért, már foglalt volt a lakás.
Egy rátarti borz ezalatt beleköltözött,
s a szegény magányos rókán jót röhögött.

– Hahaha, pórul jártál csúnya, korcs fajzat!
Téged is alaposan kikosaraztak!
Nem is róka vagy te, szőröd fekete,
lám, még egy borz is túljár az eszeden.

Rókánk el is bújt mindjárt, de nem szégyenében,
bosszút forralt ki hatalmas mérgében.
Becsapja a bitorlót, tudta ezt előre,
egy kis füllentés, és célját már el is érte!

Másnap meg is látogatta a kevély borzot.
Rókakoma neki jó híreket mondott:
Hírét vette, hogy a szomszéd borz uraság
a legokosabb kérőnek adja lányát.

"Borzaskát az kapja, aki
jön is, meg nem is,
ajándékot hoz is, meg nem is,
megnézi a lányt meg nem is."

Örvendett a borz, ez neki való feladat,
hisz nála ravaszabb vőt Borz úr nem is kaphat.
Úgy döntött, hogy rolleren fog utazni,
nem gyalog megy, ajándéknak jó a fagyi,

ami útközben szépen lassan elolvad.
Szemét pedig lehunyja, majd csak tapogat.
Borzunk el is indult lánykérőbe izibe,
fagylalttal a kezében csukott szemmel rollerezve.

A róka sem volt rest, visszavette otthonát,
és nem rejtette el az őszinte mosolyát,
mikor messziről hallotta, hogy mekkorát
nevet a bolondos kérőn Borz uraság.