A fekete róka és a borz

A fekete róka és a borz.

Megtörtént egyszer, hogy a rókaalomba
Született egy fekete bundás kisróka.
Mivelhogy kissé különc volt az istenadta
a családja hamarosan ki is tagadta.

Erőben egészségben ő mégis felnőtt,
mert a kis szenes éjjel járta az erdőt.
A sötét fekete színét elrejtette,
a zsákmányát így könnyen megszerezhette.

Vén tölgy tövében otthonra is talált,
gyökerek közt ásta ki kotorékát.
Eljött a tél, elindult, mert hajtotta a vér,
hátha őt is várja egy helyes kis feleség.

Napokig tartott a koslatás, az udvarlás,
és mire hazatért, már foglalt volt a lakás.
Egy rátarti borz ezalatt beleköltözött,
s a szegény, magányos rókán jót röhögött.

– Hahaha, pórul jártál csúnya, korcs fajzat!
Téged is alaposan kikosaraztak!
Rókánk el is bújt, de nem szégyenében,
bosszút forralt ki hatalmas mérgében.

Másnap meg is látogatta a kevély borzot.
Rókakoma őneki jó híreket hozott:
Hírét vette, hogy a szomszéd Borz uraság
a legokosabb kérőnek adja lányát.

"Borzaskát az kapja, aki
jön is, meg nem is,
ajándékot hoz is, meg nem is,
megnézi a lányt, meg nem is."

Örvendett a borz, ez neki való feladat,
hisz nála ravaszabb vőt Borz úr nem is kaphat.
Úgy döntött, nem gyalogol, rolleren fog utazni,
útközben meg elolvad majd az ajándék fagyi.

Hogy ne lássa a lányt, behunyja szemét,
Tapogatásra használja majd kezét.
Borzunk el is indult lánykérőbe, de izibe,
fagylalttal kezében csukott szemmel rollerezve.

A róka sem volt rest, visszavette otthonát,
és nem rejtette el az őszinte mosolyát,
mikor messziről hallotta, hogy mekkorát
nevet a bolondos kérőn Borz uraság.