A három kismalac és a farkasordító hideg

A három kismalac és a farkasordító hideg.

Egyszer volt, hogy az üveghegy alatt
túrt három kurta farkú kismalac.
Mivel nagyravágyó volt mindhárom,
eindult, hogy szerencsét próbáljon.

Kövessük az első tinót Tordát!
Talált jól fizető idénymunkát.
Vett egy jó nagy házat hitelre,
s Rómába is elment last minute-tel.

Bőséges volt a nyár, de jött a tél,
s már ételre sem futotta a bér.
Szállást kért nagyobbik testvérétől.
Időközben takács lett Kendéből.

Szőtt font, munkájából szépen megélt,
jussából fizette albérletét.
De jött a farkasordító hideg,
műhelyt, lakást fűteniük kellett.

Közbeszólt az orosz-ukrán válság,
s kaptak egy toronymagas gázszámlát.
Költözni kényszerült a két testvér.
Döntöttek, meglátogatják Mersét.

A harmadik fivér fát vágott éppen.
Örültek, hogy meleg lesz a télen!
Merse malac ügyes kőműves lett,
magának vályogházat épített.

Maradék pénzéből tüzifát vett,
hogy átvészelje a hideg telet.
– Jó, hogy itt vagytok már fivéreim!
Mit szóltok, ti lesztek a segédeim?

Ezután váltva jártak dolgozni,
egyikük otthon maradt tüzelni.
Építkezés, favágás, kormolás…
és a kis házban nagy lett a morgás.

Egyre gondolt mind a három coca:
visszamennének a disznóólba.