Pilli a kis Rigó

Pilli a kis Rigó.

A kis Rigó azon a reggelen is korán ébredt. Csőrével ügyesen megigazgatta tollait, megköszörülte torkát és belekezdett csodálatos trillájába. Még sötét volt, az emberek nem látták a születendő fényt, de Pilli tudta, amit minden kismadár, hogy ma is felkel a Nap, hogy fényével beragyogja az életet. Az első napsugár még csak épp elérte az ég peremét. Tavasz volt. Köszönteni illett.

Pilli tavaly bújt ki a tojásból, de már mindent tudott, amit egy kis rigónak tudnia kellett. Hogy hol találja a legfinomabb bogarakat, hogy óvakodjon a macskáktól, a kutyáktól és az emberektől. Hogy a verebeknek egy csippantását se higgye el, rettentő pletykás népség. Folyton visszabeszélnek, néha össze, de legtöbbször össze-vissza. És, hogy miből készül a legjobb fészek. No meg, hogy hová érdemes építeni, se túl magasra, se túl alacsonyra. A szülei mindenre megtanították. A mamája azt is megmutatta neki, hogyan teheti rendbe a tollát néhány mozdulattal, hiszen éjjelente mindig összeborzolódott a puha meleg fészekben.

A papája tanította repülni. És ez olyan jól sikerült, hogy héthatárban nem volt olyan ügyesen repülő kis Rigó, mint Pilli.

A szomszédos fán három rigócsalád lakott. Népes fa volt, mert rajtuk kívül élt ott még két cinegecsalád, időnként amolyan átmeneti szállóvendégként megjelent néhány veréb, igaz ők sosem maradtak néhány napnál tovább, de mindig jöttek újak. A fa legfelső szintjén lakott egy szarkacsalád, kicsivel lejjebb pedig egy szajkófészek is volt. Kissé viharverten árválkodott, lakói másik fára költöztek, egy falevélre odaírták: "Jó állapotú fészek kiadó! Érdeklődni a Kőris 10-ben, balra a Platánok mellett.

Egy csókapár már meg is nézte. Lehet, hogy kiveszik, ha meg tudnak egyezni a fizetségben.

Pilli ezen a tavaszon fogja építeni az első fészkét, de előbb még meg kell találnia a párját, akivel majd fiókákat nevelnek a fészekben.

Nagy izgalommal kereste a megfelelő helyet, többször is körberepülte a környéket.

Nem akart nagyon eltávolodni a mamától és a papától, mert nagyon szerette őket.

Egy rövid röppenésnyire talált is egy alkalmas fát, alaposan megvizsgálta, csak egy elhagyott varjú fészek volt az ágai között. Úgy gondolta éppen jó lesz.

Hazarepült. Már messziről csicsergett:

- Mama, Papa! Megtaláltam!

- Mit Pilli? – kukkantott ki Mama a fészekből. Nem rég ért haza ő is, épp háromfelé osztotta a hatalmas szarvasbogarat, amit egy vakondtúrás szélén talált, így várta finom vacsorával Pillit és Papát.

- A helyet, a fészeknek. - csippantotta Pilli.

- Jaj, de jó – örült vele Mama – akkor már csak a Társadat kell megtalálni.

- Közelebb van, mint gondolnátok – bukkant fel a fészek szélén Papa. És Mama elé tette a friss magocskákat és fűszálakat, ami épp jól jött a szarvasbogár mellé köretnek.

Hamar neki is láttak a vacsorának, közben Papa elmesélte, hogy a szomszéd fán lakó rigócsaládhoz vendégek érkeztek. Egy távoli unokatestvérük a családjával.  A nagyvárosból jöttek és igen szemrevaló rigólányok a gyermekeik.

Másnap kora hajnalban Pilli gyönyörű trillával köszöntötte az új ébredést, kis szíve tele volt reménnyel, talán épp ma lesz a napja, hogy megismerkedik a párjával.

Hamarosan el is repültek mindhárman a kedves szomszédhoz, akinél a Rigólányok megszálltak.

Trilli és Milli csodaszépek voltak. Először Pilli nem is tudott választani közülük olyan egyformának tűntek. Hanem aztán hamar kiderült Milli szívét már rabul ejtette egy helyre rigólegény a platán fán élő családból, Trilli viszont egyből megkedvelte Pillit.

Másnap össze is házasodtak, és neki láttak a fészeképítésnek.

Trillinek nagyon tetszett a fa, amit Pilli kiválasztott. Először lebontották a kopott varjú fészket. Egy elhagyott fészek mindig veszélyt jelentett nem kívánatos szomszédok betelepülésére. A lustább madarak nem építenek fészket, elfoglalják azt, amit találnak. És nem törődnek a madarak íratlan szabályaival, miszerint a szomszédoknak bele kell egyezni a helyfoglalásba. Így ezt megelőzték. A Mama és a Papa segítettek eltűntetni a varjúfészket. Pilliék otthonépítésében ám már nem tehették. Újabb íratlan szabály, hogy az első fészket minden kismadár maga építi, szülői segítség nélkül. Sőt rigóéknál csak az ifjú pár hölgy tagja készíti el a sárból és gallyakból tapasztott fészket. Az ifjú férj addig eleséget keres és fészeképítéshez való gallyakat. Ezzel bizonyítja be minden kismadár, hogy alkalmas az önálló életre, a családalapításra.

Trilli csodaszép és kényelmes fészket épített.  A környék legszebb fészke lett az első otthonuk. Pilli és Trilli nagyon boldogok voltak, különösen, amikor elérkezett az idő és Trilli három tojást rakott a fészekbe.

Pilli büszkén újságolta a környék minden madarának, hogy hamarosan szülői örömök elé néznek. Míg Trilli a tojásokat melengette, addig Pilli mindenféle finomságokat hordott neki, hogy semmiben se szenvedjen hiányt.

Egy szép napsugaras reggelen aztán a hajnali trillák után Trilli odasúgta párjának.

- Azt hiszem ma lesz a nagy nap!

Pilli szólni sem tudott a meghatottságtól. Gyorsan elröppent egy kis reggeliért, aztán egész nap a közel ágról figyelte Trillit, hogy kéznél, akarom mondani szárnynál legyen, ha szükség lenne rá.

Nem kellett sokat várnia. Az első tojás, amelyik a legnagyobb volt, hamarosan mocorogni kezdett.

Megjelent rajta egy egész vékony hajszálrepedés, majd egy apró rés, mely egyre tágult, míg végül előbukkant egy pici csőr.

A boldog szülők mosollyal a csőrükön figyelték, amint a kis fiókák kiszabadítják magukat a tojás biztonságos burkából, és először csukott szemmel, apró csippantásokat hallatva addig fészkelődnek, amíg minden apró kis tollacskájuk elő nem bukkan.

Trilli és Pilli boldogan figyelték, hogyan pihegnek kis fiókáik. Csőrükkel szeretettel cirógatták őket.

Pilli hamarosan elrepült, hogy finom puha lárvákat, apró rovarokat keresse a kicsiknek.

Trilli ezalatt kitakarította a fészket. Kidobálta a már feleslegessé vált tojáshéjakat, s friss puha tollakat rakott a picik alá, hogy kényelmessé tegye számukra az otthonukat. Szárnyával betakargatta őket, s várták az újdonsült apukát az eleséggel.

Pilli még sohasem volt ilyen boldog. Röptében útba ejtette a Mamáékat, hogy elújságolja a nagy hírt.

Aztán világgá dalolta örömét, mely alig fért már kis szívében.

Közben persze szorgalmasan keresgélt, s a legfinomabb falatokat szedte össze kis fiókáinak, meg persze Trillinek.

A parkban egy kisfiú sétált a Nagymamájával.

Nagyi! Mi ez a szép dal? - kérdezte a fiúcska.

- Dalolnak a rigók. - válaszolta a Nagyi.

- Csodaszép zene. - mondta a fiúcska.

- Nézd csak, ott repül a kis Rigó. Viszi az eleséget. Biztosan kis fiókái vannak.

- Tényleg? Megnézhetem?

- Nem. Most nyugalomra van szükségük, hogy a kis fiókák felcseperedjenek. S ha nagyobbak lesznek, majd ők is ilyen szépen fognak dalolni.

- Szeretem a rigókat. - mondta a fiúcska.

És integetett Pillnek, aki egy még gyönyörűbb trillával hálálta meg a fiúcska kedvességét.

- Máskor is meglátogatjuk a kis rigókat? - kérdezte a Nagyitól.

- Persze, eljövünk máskor is. És még az is lehet, hogy láthatjuk majd a kicsiket, amint a papájuk repülni tanítja őket.

- És ők is fognak ilyen szépen énekelni?

- Minden bizonnyal. A rigók csodálatos dalokat őriznek a torkukban.

A fiúcska még sokáig integetett Pilli felé. A kis Rigó pedig csak dalolt és dalolt. Éneke betöltötte a parkot és minden élőlény szívét megmelengette.