Piramiskaland

Piramiskaland.

Piramiskaland

 

Unalmas és borús délután,

Alfréd lepihent ebéd után.

Szája kitárul, szeme becsukódik,

mikor az ajtó kinyitódik.

 

Felriad Alfréd a nagy zajra,

ugrott is hamar lábra és talpra.

„Ki vagy, aki ide betoppant?”

„Mancsod az ajtón koppant?”

 

„Igen, kopogtam én kétszer is,

nyikorgott még az ajtó is.”

„Az én nevem: Fehérszakállú Kornél,

törpeegér vagyok, és itt élek a rétnél.”

 

„A nádasban élek a falumban,

ahonnét jöttem hozzád, nyomban.”

Kezdett rögtön a dolgok közepébe,

oda lépett a kisegér közelébe.

 

„Rafi, egy törpeegér tűnt el otthonról,

álmodott ő egy nagy utazásról.

„Senki nem mert tőlünk utána menni.”

„Ki mer erre bátorságot venni?”

 

„Biztosan bement az ember házába.”

„Ne aggódj, hazatalál sajttal a szájába.”

„A helyet nagyon jól ismerem,

egykoron én is ott éltem.”

 

„Sajnos nem ott van a házban,

a részeges ember otthonában.”

A kisegér csak bambán bámult,

szeme, szája szélesre tárult.

 

„A Vörös piramishoz utazott Egyiptomba,

be akar lépni abba az ókori sírkamrába.”

„Valaki azt mondta a kis Rafinak,

a sírkamrában sajthegyek vannak.”

 

Az öreg, könyörgött és rimánkodott,

Alfréd nagy nehezen nekiiramodott.

A kisegér bepakolt a hátizsákba,

és már készen volt az utazásra, Afrikába.

 

 

 

A hajókat nézte a kikötőbe érve,

fel is szállt az egyikre, majdnem késve.

Hajóra felmászott a hajókötélen,

el is hajózott a naplementében.

 

Napokig utazott a mentőcsónakba,

s folyton belegondolt az új kalandokba.

A hajó Alexandriába vitte el őt,

,de már ott érezte az Afrikai hőt.

 

„Merre tovább a híres piramishoz?”

Tervet készít gyorsan a hosszú úthoz.

Elővette a hátizsákjából a térképet,

nézte előre az utat, a sivatagi terepet.

 

Úgy döntött, felugrik egy vonatra,

a postakocsiban készült a holnapra.

Mellette a tájon szétterült a Szahara,

az ablakon be is szállt a sivatag pora.

 

Másnap már ott volt a Vörös piramisnál,

gyorsan le is szállt itt a megállónál.

Elindult hát a csodás piramis fele,

a feje indulástól ezzel volt tele.

 

Talált itt egy keskeny kicsi üreget,

majd a sarkába kötött egy zsineget.

Azután egy másik üreg következett,

ami csak egerekre volt méretezett.

 

Haladt előre, egyszer csak zajt hallott,

a kíváncsiságtól lett nagyon izgatott.

Megpillantott egy egyiptomi kobrát,

aki ránézett, és rögtön érzete a gyomrát.

 

A hüllő üldözni kezdte a rágcsálót,

már szájába képzelte az ennivalót.

Alfréd rohant a sötét alagútban,

a szívét fent érezte már a torkában.

 

A kisegér szeme mindenfelé menedéket kutat,

a zseblámpájának fénye világítja neki az utat.

Egy nagy sötét terembe végre kijutott,

mikor már a kígyó szája nyelésre kinyílott.

 

Az egér kint volt már a szabadban,

a kígyó fején ekkor valami koppan.

Alfréd megfordul, és csodálkozva látja,

hogy egy szikla a kígyó mozgásának gátja.

 

Egy hang szólalt meg a kisegér felett,

az ámulattól az álla majd leesett.

Rafi volt az, aki követ ejtett,

ami Alfréd problémáján segített.

 

„Köszönöm, hogy énrajtam segítettél,

életbevágó volt, amit most te tettél.”

„Egyébként, mindenki hiányol a nádasban,

a Fehérszakállú monda, itt vagy a piramisban.”

 

„A nagy sajtkupacot keresem itt,

de csak régiségeket láttam emitt.”

A terem közepébe a síremlékre mutatott,

rögtön a szarkofág tetejére ugrott.

 

A szarkofágban egy nagy fáraó nyugszik,

de a törpeegér ebbe most belemászik.

Nem talál ott semmit, csak egy holttestet,

ez adja az uralkodónak a nyughelyet.

 

A hieroglifákkal festett falon,

talál egy rést a jobboldalon.

Bemászott a résbe Alfréddal,

kúsztak-másztak a zseblámpával.

 

Beérkeztek egy nagy csarnokba,

melyben megannyi kincs állt halmokba.

Rafi megdöbbent a nagy teremben,

mert csak a sajt járt a fejében.

 

„Csupa ócska vacak arany, rubin és gyémánt.”

Az ő gyomra csak ízletes sajtot kívánt.

Alfréd azért elrakott egy-két drágakövet,

üres zsebbel onnan mégsem jöhet.

 

Elhagyták a Vörös piramist, szomorúan,

különösen Rafi érzete magát nyomorultan.

„Most akkor merre?” Kérdezte Alfréd.

„A helyes irányt mutatni megmernéd?”

 

Nyugatra rövidebb az út a kikötőbe,

el is indultak hát a naplementébe.

Éjszaka egy neszre lettek figyelmesek,

kicsit ettől össze is rezzentek.

 

Egy Egyiptomi ugróegér melléjük ugrott,

Alfréd hirtelen egy nagyot sóhajtott.

„Azziz vagyok, és üldöz a Sivatagi róka,

nem akartam megnézni, mekkora a torka.”

 

„Itt van a kis odúm a közelben,

ne maradjunk itt a hidegben.”

A róka már szagot fogott,

a két egér a földre kuporodott.

 

Rafi állva maradt, és kiáltott.

A másik kettő erre szájat tátott.

„Gyere hozzám ide ökölre,

bezúzom a orrod örökre!”

 

Rángatták, vonszolták Rafit,

aki ebből nem értett semmit.

Beértek végre abba az odúba,

a róka nem ért a nyomukba.

 

Szerencséjük volt az egereknek,

mert bizony lehettek volna eledelek.

A két egér az odúban volt másnapig,

aztán el is indultak végre a kikötőig.

 

Búcsút intettek az ugróegérnek,

majd meghívták Skóciába vendégnek.

Megígérte, hogy elmegy a Felföldre,

igaz, nagyon nem vágyott a hidegre.

 

Napokkal később egy városba értek,

ahol ők rögtön széjjel is néztek.

Itt a kikötő és nem messze kocsma,

ahova Rudi, a matróz ment ki ma.

 

A társai a hajón ezt reggel látták

és most már végre hajóra várták.

Befelé a kocsmába kétlábbal ment,

kifelé négykézláb a földön, lent.

 

Alfrédnak Rudi nagyon ismerős volt,

aki szép lassan a hajóba bandukolt.

A hajón a kék Skót zászlót lengett,

ami egereknek jó irányt jelzett.

 

Elhagyták hát Tunisz nagy kikötőjét,

ki is nézték rögtön a mentőcsónak belsejét

A ponyva alatt tartózkodtak és aludtak,

és néha a konyhából sajtot oroztak.

 

Néhány nap múlva elérték Skóciát,

ez elő is hozta az egerekből a nótát.

Hangosan mulattak és táncoltak,

néha-néha egyet még tapsoltak.

 

Rudi amikor ezt megdöbbenve nézte,

akkor azt gondolta, ezt elő a rum idézte.

Dobta is a palackot bele tengerbe,

bár sose kóstolt volna abba nedűbe.

 

„Nem iszok én már több szeszt,

inkább elviselek több stresszt.”

Visszaballagott a kabinjába,

bele is véste ezt a naplójába.

 

A kisegerek kiszálltak a hajóból,

és gyorsan távolodtak a városból.

Inverness városában sok macska él,

tőlük minden egér, bizony nagyon fél.

 

Beértek fáradtan az egérfaluba,

és mindenki egybegyűlt a helyi klubba.

Kérdezték őket mindenről, ami történt.

Rafi füllentett is néha időnként és önként.

 

Azt mondta, hogy oroszlánnal birkózott,

Alfréd és Kornél a bajsza alatt somolygott.

Később a fáradságtól aludni tértek,

így a vendégek is végre hazatértek.

 

Így ért véget Rafi nagy kalandja,

füllentéseit már mindenki tudja.

Őt így is szeretik és tisztelik,

és még néha egy kicsit irigyelik.

 

Véget ért Rafi és Alfréd története,

lett is hírük messze világszerte.