Pókföldjén.
Úri-töknek indáján pók szövi a hálóját,
bokor ágra masnit köt, csomózza a szövetet.
Eléri az ág hegyét, fa lombját is átszövi,
megpihen egy levélen, újra kezdi serényen.
Átugrik az ablakra, annak sarkát befonja,
nyolc lábával foltozza, pókmintáját toldozza.
Kerek háló közepén megpihen egy kicsikét,
dédelgeti vágyait, szél ringatja álmait.
Erdőt, mezőt körbe szőtté, felfutott a hegytetőre,
felhő-kékre átlibbent, messzeséget kémlelte.
Hegyhajlatán messze túl, hol a pókok földje volt,
pókszálakból font hídon Pókföldjére vitt az út.
Pókhálóján átlengett pókhíd hálólevélre,
szél sodorta messze túl, oda, hova szíve húz.
Pókszövetek tengerén Pókföldjénél révbe ért,
szivárványos pókhálón öröm táncolt póklábon.
Ehhez a meséhez még nem érkezett hozzászólás, legyél Te az első aki véleményezi!
A szerző biztosan nagyon hálás lesz érte!
Ezt a mesét írta: Clara Dar amatőr meseíró, versíró
Az írás számomra egy szórakoztató kikapcsolódás,egy újra teremtett sajátságos világ. Írásaim megjelentek már online irodalmi oldalakon és nyomtatott formában is.