Szarvasbogár Szebasztián

Szarvasbogár Szebasztián.

Faluszéli kiserdőben,

annak is a legmélyében,

azt zizegték a levelek,

Szarvasbogár Szebasztián

odaveszett a tengerbe.

Bogárnépség nem értette,

Szebaszitán, hogy tűnhet el?

Ismerte a Nap járását,

tengervíznek morajlását,

viharoknak pusztítását.

Sírta-rítak a bogarak,

aztán komoly döntést hoztak.

Hadsereget toboroztak.

Nyomkövető bogarakkal

indultak a hosszú útra.

Nagy meleg volt, megszomjaztak,

faluvégi tó vizéből

bogárkortyot kortyolgattak.

Hullám csapott part szélére,

elnyelte a bogárnépet.

Repdestek a víztükörben

feljebb, feljebb, egyre feljebb,

nádszálaknak levelére,

napsugárnak melegébe,

majd a parton összegyűltek.

Ki várta a parton őket?

Szarvasbogár Szebasztián,

aki a tengerbe veszett!

Fura képpel is szemlélte

tó partján a seregletet.

Megszólalt az öreg cincér:

Tengerjáró csodabogár

tréfamester Szebasztián,

levelekkel azt üzented,

odavesztél a tengerbe?

Most már értjük, mi is történt,

jó kis tréfát eszeltél ki,

mindnyájunkat lóvá tettél!

Bogárlábad vedd nyakadba,

húzd be szarvad, irány haza!

Faluszéli kiserdőben

annak is a legmélyében,

azt zizegték a levelek,

Szarvasbogár Szebasztián

tengerésznek tanul éppen.

Ha az iskolát kijárja,

egyszer talán eljuthat a

Fekete-tenger partjára,

aztán ha hajóra szállhat,

a végén tengert is láthat.