Rénszarvasok híre

Rénszarvasok híre.

Csengő harang, csizma koppanás.

 Megjött a télapó!

Gyerekek rohannak felé,

 kik átölelik a nagy piros kabátján keresztül.

 Mikulás mesél nekik,

 s hírt hoz a rénszarvasaitól.

 Rudolf, a  nagy piros orrú rénszarvasa egy levelet küldött nekik, amiben a következő áll:

  Kedves gyerekek!                                                                                                                                                   Rudolf vagyok, de már biztos ismertek engem! Mikulás egyik legokosabb rénszarvasa. Viszont játszani is szeretek! A mi nap, a kis törpe barátaimmal arra fogócskáztunk és a nagy sietségben, leesett a kis zsákom, amiben a jó gyerekeknek szánt ajándékokat rejtettem el. Így szeretnék kérni tőletek egy kis segítséget. Összesen tizennégy ajándékdobozocska veszett el a kinti udvar környékén és ezt meg kellene keresnetek most a jó öreg barátunknak, mikulás bácsinak. Hogyha ügyesen teljesítettétek a feladatot, jutalmat kaptok!

                                                                                Üdvözlettel: Rudolf és a többi északi-sark lakói

 A gyerekeknek nem kellett kétszer mondani, felhúzták a csizmájukat, a kabátot, és hozzá a meleg sapkákat és kesztyűket, majd az óvónénijükkel együtt kimentek a nagy udvarra, ahol mindent ellepett a fehér hó.             Egy szőke kislány, akit Lilinek hívnak, rögtön meg is talált egyet az egyik bokornál. De a többiek sem álldogáltak, hanem össze-vissza futkároztak, hogy találjanak egy kis csomagot.                                                  Majd egy kis idő elteltével, mire mindenki talált magának egy ajándékot, összegyűltek a mikulás köré. A fehér hosszú szakállú télapó megdicsérte őket és jutalmul, mivel pont annyi gyerek volt amennyi ajándék, nekik ajándékozta. Mindenki boldogan bontogatta a saját csomagját, ami fehér csomagolópapírral és piros nagy masnikkal volt díszítve. Viszont csak ekkor vették észre, hogy mellettük ott áll szomorúan, Zoli, a csoporttársuk.                                                                                                                                                         - Mi a baj, kicsim?- guggolt le mellé az óvónénije, Ili néni.                                                                                    - Nekem egy ajándék sem jutott. Kerestem mindenhol, de nem találtam már egyet sem - szipogta a kisfiú.         - Gyerekek, egy kis figyelmet kérek - állt fel a Mikulás. - Egyikőtöknek nem jutott egy ajándék. Úgyhogy valószínűleg, van még itt elrejtve egy a közelben. Viszont, mindenek előtt, mielőtt elmennék és neki kezdenétek az utolsó doboz keresésének, szeretnék pár szót mondani nektek. A karácsony nem az ajándékokról szól, hogy ki milyen játékot ajándékoz a másiknak. Ilyenkor az a legfontosabb, hogy a szeretteinkkel legyünk együtt, nevessünk és érezzük jól magunkat. És a legfontosabb, hogy főleg ilyenkor, ne legyünk szomorúak. Ha pedig mégis szomorkodik valaki, akkor derítsük fel és segítsünk egymásnak. Ezt sose feledjétek! Szóval, most kisegít megkeresni az utolsó elveszett ajándékdobozkát?

 Mindenki abbahagyta az ajándékok bontogatását és felpattanva a helyükről, Zolinak a segítségére indultak, hogy megtalálják együtt az utolsó eldugott kis csomagot. Közben nagy pelyhekben elkezdett szállingózni a fehér hó és bentről a konyhából, finom forró csoki illata szállt ki.                                                                           - Ott! Ott a fatövénél látok valami pirosat! - kiáltotta egy barna fonott hajú kislány, Alíz. És tényleg. Az ajándéknak, a piros masnija kandikált ki onnan, a fa töve mögül. A kisfiú, Zoli ment érte és emelte fel a nagyobb méretű csomagot. Még nem tudta, mi rejtőzik benne, de már most örült neki. Mert nem az a lényeg, hogy milyen ajándékot kapunk, hanem a szándék, hogy ezzel is örömet okozunk másoknak és gondolunk rájuk.                                                                                                                                                                       Mindannyian együtt visszamentek, ahol... a mikulás már nem volt ott. Ahol az előbb ült, ott a piros sapkája pihent,  amellett pedig szétszórva otthagyott egy nagyobb mennyiségű cukor és csoki halmot. A gyerkőcök kicsit elszomorodtak, hogy még elköszönni sem tudtak, az öreg Mikulás bácsi barátjuktól, de elhatározták, hogy amint beérnek a csoport termébe, egyenként levelet írnak majd, amit aztán feladnak a postán. De előtte, még ott várt rájuk, a nagy piros ajándékdobozok. Mindenki vidáman szaladt az egyikhez és tépték fel a csomagolását, amikben társasjátékok, kirakók és plüssállatkák voltak elrejtve. Nagyon örültek ennek a sok dolognak, így nem húzva az időt, már le is ültek egymással játszani és mindenki megosztotta a saját játékát a társával, így örömöt okozva másoknak, hogy ők is kipróbálhassák a különböző játékokat.